Gyógyszerhordozó nanorészecskék kölcsönhatása lipid monoréteggel
kölcsönhatás
kémia alapszak
szakdolgozat
Abstract:
A szakdolgozati munkám során gyógyszerhordozó nanorészecskék kölcsönhatását tanulmányoztam lipid monoréteg segítségével. A vizsgálatokhoz lipidet tartalmazó egyszerű modell rendszereket alkalmaztam, amely a membrán affinitás jellemzését tette lehetővé. Ezt a Langmuir-technika segítségével valósítottam meg. A lipid modellhez dipalmitoil-foszfatidilkolin illetve dipalmitoil-foszfatidilkolin és diplamitoil-foszfatidil-glicerin keveréket használtam.
Különböző Pluronic F127 stabilizátor koncentrációk mellett biodegradábilis és biokompatibilis, gyógyszerhordozásra alkalmas nanorészecskéket állítottam elő nanoprecipitációs eljárással, tejsav-glikolsav kopolimer (PLGA) segítségével. Az így előállított részecskék méretét, illetve méreteloszlását dinamikus fényszórás mérés segítségével jellemeztem. A részecskék zeta-potenciálját elektroforetikus mobilitás méréssel határoztam meg.
Kationos felületmódosító adalék használata mellett vizsgáltam a nanorészecskék méretét, méreteloszlását és elektrokinetikai tulajdonságait. Megállapítottam, hogy a Pluronic mennyiség változtatásával a részecskék méretében nagymértékű változás nem tapasztalható, azonban a kationos felületmódosítással az értékek pozitív irányba való eltolódás figyelhető meg.
Penetrációs mérésekkel tanulmányoztam a stabilizátor mennyiségének és minőségének hatását a lipid monoréteggel való kölcsönhatásokra. Ez alapján megállapítottam, hogy a kationos módosító adalék koncentrációjának és arányának növelésével jelentősen növekedett a penetráció mértéke és így a membrán affinitás.
A penetrált monorétegeket szilárd felületre vittem át a Langmuir-Blodgett technika segítségével. Tanulmányoztam az LB filmeken lévő nanorészecskék lipid membránnal való kölcsönhatását atomi erő mikroszkóp segítségével. A felvételek elemzése alapján a lipid réteggel kölcsönhatásba kerülő PLGA nanorészecskék a szilárd felületre átvitt lipid rétegben is megjelennek. Ezzel a penetrációs és AFM-es kombinált vizsgálattal egy olyan lehetőség adódik amely hasznos lehet a gyógyszerhordozó nanorészecskék felületi tulajdonságainak tervezésében és minősítésében.