A reduktív deklorináció folyamatában résztvevő mikroba közösségek molekuláris biológiai módszerekkel történő jellemzése anaerob háromfázisú mikrokozmoszokba

Abstract

Az elmúlt évszázadban a populáció növekedésével, a mai társadalom civilizációs igényeinek kielégítésének következtében a környezet szennyeződése nagymértékben megnövekedett. Az iparban, a mezőgazdaságban, illetve a háztartásokban is alkalmaznak nehezen lebomló szerves szénhidrátokat, melyek ellenőrizetlen, nem megfelelő körülmények között való tárolásuk következtében kijuthatnak a környezetben és ronthatják a levegő, talaj valamint felszíni és felszín alatti vizek minőségét. A levegő és a felszíni vizek szennyezettségét könnyebben észleljük, mint a talaj és felszín alatti vizekét. Így nem meglepő, hogy a talaj és talajvíz szennyeződésekre, és azok környezetből való eliminálásának fontosságára csak az 1970-es években figyelt fel az Egyesült Államok és más fejlett nyugati országok. Később, az 1980-as évek elejétől Magyarországon is egyre nagyobb számban végeztek kárfelmérést és kármentesítést, aminek végbemenetelét az 1990-es évek óta kormányrendeletekkel is szabályozzák (PUZDER T. et al.2001). Magyarországon az ivóvízellátás 95%-a felszín alatti vízforrásokból származik (Vidékfejlesztési Minisztérium, www.nkfih.gov.hu), a talajvízáramlásokkal messzire elkerülhetnek a szennyező anyagok a forrástól, és akár az ivóvíz készletet is beszennyezhetik. Ezért különösen fontos az esetleges szennyeződések prevenciója, valamint annak kezelése. Az egyik leggyakoribb talajvíz szennyezők közé tartoznak a rövidszénláncú alifás klórozott szénhidrogének (pl. triklóretén - TCE, cisz-diklóretén – cDCE, vinil-klorid – VC). Ezek a vegyi anyagok az ATSDR, amerikai Toxikus Anyagok és Betegségek Ellenőrző Hivatala (Agency for Toxic Substances and Disease Registry) és az US EPA (Environmental Protection Agency) környezetvédelmi hivatala által közösen összeállított prioritási listán (SPL Substance Priority List) is szerepelnek, ahol a vegyületeket toxicitásuk, gyakoriságuk és a humán expozíció alapján rangsorolják (http://www.atsdr.cdc.gov/spl/). A hazai szabályozás, az ivóvíz minőségi követelményeiről szóló 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének B táblázata alapján a TCE határértéke 10 μg/L, cDCE 50 μg/L, VC határértéke pedig 0,5 μg/L.