Az erdészeti kutatások rövid története az Erdészeti Kísérletek című folyóirat tükrében

Abstract

Az ember megjelenése előtt hazánk területének mintegy 85 %-át boríthatta erdő. A mai viszonyokat elemezve azt találjuk, hogy ez az arány 18,2 %, azonban ennek több mint a fele (9,3 %) kultúrállomány (akácos, nyáras, stb.), és csak a maradék 8,9 % az őshonos fafajokból álló erdőállomány. Ám az évszázados erdőhasználat és a vágásos erdőgazdálkodás hatására ezek is gyakran homogének (egy, esetleg két faj dominanciája jellemző) és egykorú egyedekből állnak; a természetes erdők területarányát csak 6- 6,5 %-ra teszik1. Az erdőrezervátumokban - az ott folyó kutatásokat leszámítva - beszüntettek minden emberi tevékenységet, hogy így hosszú távon érvényesülhessenek az erdő természetes folyamatai. Hallgatóként alkalmam volt megfigyelni a Vár-hegy erdőrezervátumban folyó kutatásokat. Akkor gondolkodtam el először azon az egyébként nyilvánvaló tényen, hogy a jelenlegi állományszerkezet a korábbi erdőhasználat és gazdálkodás eredménye. Mivel érdekelnek az erdőben végzett megfigyelések, arra gondoltam, hogy a régebbi idők erdészeti kutatásainak ismerete sem volna haszontalan számomra. Eredetileg a gazdálkodás különböző módszereinek feltérképezését terveztem, de mikor témavezetőm tanácsára elkezdtem foglalkozni az Erdészeti Kísérletek (későbbi nevén Erdészeti Kutatások) című folyóirattal, akkor rádöbbentem, hogy ez a feladat túlságosan nagy számomra. A folyóirat lapozgatása során azonban olyan érdekes dolgokra bukkantam, amire korábban nem is számítottam: a dolgozatok olyan témákkal is gyakran foglalkoztak, amelyek számomra, leendő ökológusként, ha lehet, még érdekesebbek voltak. A későbbiekben is inkább ezekre koncentráltam, az eredményeimről pedig e dolgozat lapjain számolok b