A felek között kialakult gyakorlat és a szokások szerepe a Bécsi Vételi egyezmény szerinti szerződésértelmezésében

Abstract

A gazdasági életben a nemzetközi adásvételi szerződések lehető legóvatosabb és legkörültekintőbb előkészítése ellenére gyakran merülnek fel problémák az egyes rendelkezések értelmezésével kapcsolatban. Az ilyen jellegű viták középpontjában értelmezési kérdések számtalan variációja állhat, amelyek közül ez a dolgozat a szakmai szokások, illetve a felek között kialakult gyakorlat szerződéses rendelkezések értelmezése során betöltött szerepével foglalkozik. A nemzetközi adásvételi szerződések értelmezésével, valamint a szakmai szokások és a felek között kialakult gyakorlat szerepével kapcsolatos rendelkezéseket a Bécsi Vételi Egyezmény (a továbbiakban: „Egyezmény”) Általános Rendelkezések (II. Cím) című fejezete tartalmazza. A két rendelkezés szerkezetileg ugyan elkülönül egymástól, hiszen külön cikkben kaptak helyet, alapos értelmezésük és a nemzetközi joggyakorlat vizsgálata azonban arra enged következtetni, hogy a 8. cikk (3) bekezdés, amely szerint „[a] fél szándékának vagy az ésszerűen gondolkodó személy megítélésének meghatározása szempontjából megfelelően figyelembe kell venni az eset valamennyi jelentős körülményét, ideértve a felek közötti tárgyalásokat, a közöttük kialakított gyakorlatot, a szokásokat, valamint a felek ezt követően tanúsított magatartását” alkalmazásakor elengedhetetlen a 9. cikk figyelembe vétele, hiszen a 9. cikk határozza meg, hogy a feleket mily módon és mely szokások, illetve gyakorlat kötik. Az összefüggés ténye egyértelmű tehát, mikéntje azonban a gyakorlatban még közel 40 évvel az Egyezmény elfogadása után is vitatott.