A jogerő és a jogbiztonság kapcsolata

Abstract

A címben jelzett két fogalom az eljárásjogok egyik legfontosabb kérdése, így nincs ez másként a polgári perjogban sem. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) több rendelkezése is összefüggésben hozható egyrészt a jogerőhatással, illetve ezen keresztül a jogbiztonság érvényesülésével. Jelen tanulmányban – terjedelmi okok miatt – csak azt vizsgálom, mely határozatok emelkedhetnek jogerőre a klasszikus, mindenki által ismert határozatok mellett (így ítélet, ítélethatályú határozatok). Ennek kapcsán az első elemzendő kérdés, mely határozatokhoz kapcsolódhat anyagi jogerőhatás. Vizsgálva a Pp. 229. § (1) bekezdésében foglaltakat kijelenthetjük, hogy csak azokhoz a határozatokhoz, amelyek érdemben döntenek a konkrét jogvitában. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert nem lehet cél az, hogy a res iudicata-val rendelkező határozatok körét bővítsük. Az eljárásjognak ugyanis az anyagi jogerő kitüntetett jogintézménye, az ahhoz kapcsolódó joghatások pedig megkülönböztetett szereppel bírnak a jogrendszerben a jogbiztonság szavatolása érdekében. Következő megválaszolandó kérdés: a polgári perjogban melyek azok – az elsősorban – végzések, amelyek az ügy érdemében születnek.