Az államok mozgástere a környezetkárosítás elleni védelem meghatározásánál az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában
nemzetközi jog
Jogi Tanulmányok
Absztrakt:
Az emberi jogi védelem szerepe és lehetőségei a környezet védelmének területén az
elmúlt két évtizedben egyre gyakrabban vizsgált kérdések. Az emberi jogi eszközök
szükségességén és a környezet védelmére vonatkozó konkrét tartalmán túl a védelem
kívánatos formája is szakirodalmi vita tárgya. A környezet emberi jogi védelmének
egyik lehetséges módja az önálló, egészséges, illetve biztonságos környezethez való jog
nevesítése az emberi jogi egyezményekben. Ezt a megoldást tükrözi például a San
Salvador Jegyzőkönyv, amelynek 11. cikke tartalmazza az egészséges környezethez
való jogot. A másik lehetséges mód az egyezményekben garantált emberi jogi
jogosultságok környezettudatos értelmezése. Ez utóbbi felfogást követi az Emberi
Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény), amely nem nevesít külön jogot az
egészséges, biztonságos vagy tiszta környezethez, ám az Emberi Jogok Európai
Bírósága (EJEB) az Egyezmény által biztosított más jogok kapcsán számos elvárást
fogalmazott meg a környezet védelmét illetően. A legkiterjedtebb esetjog az
Egyezmény 8. cikke kapcsán született, amelyben az EJEB a magán- és családi élet
tiszteletben tartásához való jogból „olvasztott ki” környezeti vonatkozású
jogosultságokat. Több környezetkárosítást a 2. cikkben garantált élethez való jog
körében kezelt az EJEB, de a 10. cikk (véleménynyilvánítás szabadsága,
információszabadság), illetve a 6. cikk (tisztességes tárgyaláshoz való jog), a 13. cikk
(hatékony jogorvoslathoz való jog)4, valamint az Első Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk
(tulajdon védelme) esetjogában5 is találhatóak végső soron a környezet védelmére
vonatkozó jogosultságok és elvárások.