Az agrár-marketing szövetkezetek szabályozása történeti viszonylatban

Abstract

Hazánk természeti adottságait figyelembe véve megállapítható, hogy az agrárium és az arra épülő feldolgozóipar gazdaságunk jelentős tényezője. A magyar agrárüzemi rendszert a jogi személyek dominanciája jellemzi. Az olyan tőkeigényes területen, mint a mezőgazdaság elengedhetetlen a kooperáció, így a szövetkezés motívuma hamar megjelent ezen a területen. Tagjai számára több fontos kérdésben, a termék-előállítás és feldolgozás körében, majd a termékértékesítés területén biztosít gazdasági előnyt. Gazdasági természetű előnyei mellett persze számos társadalmi, agrár-környezetvédelmi előnyt is nyújt. Az agrár-marketing szövetkezetek a szövetkezetek közötti együttműködés elvének megfelelően következetesen együttműködnek más típusú szövetkezetekkel is, többek között a fogyasztási szövetkezetekkel vagy hitel- és takarékszövetkezetekkel. Ez a sokrétű és összetett társas vállalkozás azonban nem a modern kor terméke, előzményeivel már az emberi társadalmak kialakulásának hajnalán találkozhatunk. Dolgozatomban elsősorban arra szeretnék rávilágítani, hogy a mezőgazdaság területén működő szövetkezetek közel kétszáz évvel ezelőtt kialakított működési modellje az agrárgazdaság szerves részét képezte, és ez modell – természetesen a 21. század igényeihez alakítva- napjainkban is követendő példa lehet.