The Role of the Age of Antiquity in the First Years of the Young Modern Greek State (1830-1850)

Abstract

Egy újonnan létrejött állam ideológiájában milyen szerep jut a múltnak? Mennyire befolyásolja a jelen nyomorúságos állapotát az a tudat, hogy örököse egy dicsőített múltnak, utódja egy világcsodának? Merre tekint az újkori, frissen felszabadult görög egyén? Hogyan magyarazza meg a jelenkornak történelmi létét? És mire építi fel az újra alakult államát? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni, különös tekintettel arra a szerepre, amelyet az ókori Görögország az újkori görög állam létrejöttében játszott. Hogyan illeszkedett be a kor történelmi útkeresésének folyamatába az ókori Görögország? Azokat a fő véleményeket összegezzük ezzel a történeti korral kapcsolatban, amelyek röviddel a „szakadatlan görög kontinuitás” ideológiai formációjának megfogalmazása előtt uralták a kor szellemi életét. Az ókori és az újkori görögség közötti harmónia feltételezése már a szabadságharc előtt létezett, de Ottó trónra lépésével és a bajor uralom kezdetével egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Nem véletlen tehát, hogy Ottó uralkodása idején maga az állam is élénk érdeklődést mutatott az ókori görög kultúra iránt. A fentiek összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a bajorok a német nyelvű területeken régóta meglévő, általános ókor iránti érdeklődésükből kiindulva ösztönzik és erősítik a görögöknek a saját ókori múltjuk felé fordulását. Az állam megerősödésével megalakul a Régészeti Hivatal és a Régészeti Társaság, valamint kezdetét veszi a Régészeti Lapok kiadása, továbbá királyi rendeletek sora lát napvilágot az ókori műemlékek megmentése, az ásatások biztosítása, valamint a neoklasszicista építészeti stílus uralkodóvá tétele érdekében. Ezek az intézkedések, valamint a főváros Nafplióból Athénba történő áthelyezése a korszellemet átható, a bajorok által támogatott és felerősített ókorimádattal együtt olyan szellemi hátteret hoztak létre, amelyben „az ókori világ a Görög Királyság jelenjének szerves részévé vált”.