Apologia Athēnaiōn – Nicolaus’ Speech in Diodorus Siculus (D.S. XIII, 20.1–27.6)

Abstract

Kr. e. 413 őszén az athéniak szicíliai hadjáratának katasztrofális vereségéről – Thukydidés és Plutarchos mellett – Diodóros Sikeliótés is beszámol Bibliothéké Historiké c. világtörténetében. Az athéni foglyok sorsáról a Syrakusaiban ülésező népgyűlés döntött. A szicíliai történetíró először a demagóg Dioklés véleményét summázza, mely szerint az athéni hadvezéreket azonnal ki kell végezni és a foglyokat kőbányába kell küldeni. Az indítványt egy újabb, Hermokratés által kezdeményezett indítvány követte – kevés sikerrel. A tömeg zúgolódását a syrakusaii háborúban fiait elvesztő Nikolaos színpadias fellépése törte meg. Diodóros itt – a rá nem jellemző módon – hosszabb, retorikailag gondosan megszerkesztett beszédet ad szereplője szájába, ezzel irányítva olvasója figyelmét a beszéd fontosságára. Az idős syrakusaii férfi az epeikeia és a philanthrópia eszméit testesíti meg. Beszédében az athéniak védelméért szállt síkra: a foglyok elengedését szorgalmazta és a múltból kiragadott exemplumokkal az Athénnal való megbékélésre ösztönözte a város lakóit. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy rávilágítsak a Diodóros által megalkotott Nikolaos-beszéd szóba jöhető forrásaira, továbbá feltárjam a beszédek szerepét a Thukydidés utáni görög historiográfiában.