Alapelvi bíráskodás a közigazgatási hatósági eljárásban

Abstract

A dolgozat célja annak vizsgálata, hogy a magyar közigazgatási bíráskodásban mennyire figyelhető meg az eljárásjogi alapelvekre épülő ítélkezés. Létezik-e ennek joggyakorlata? Ha igen, mely alapelvek mentén alakult ki ilyen? A kilencvenes évektől az európai országokban és a hazai közigazgatási jogirodalomban is témává vált a tagállami közigazgatás európai uniós megfelelősége, az „Európai Közigazgatási Tér”, „az európai közigazgatás” gondolata. Ezen belül a közigazgatási eljárásjog egységesedése két irányból figyelhető meg. Egyrészt egyes ágazatok harmonizációja révén (pl. agrárszabályozás ill. támogatások, vagy a versenyjog területén) egységesedtek a különös közigazgatási eljárási szabályok. Másrészt – és a téma szempontjából ez a lényegesebb – az Európai Unió Bírósága (valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága) gyakorlatában tért hódítottak olyan általános (közigazgatási) jogi elvek, amelyek érvényesítésével a közigazgatási eljárások általános szabályai is elkezdtek közeledni egymáshoz. Bár az ágazati szabályok harmonizációja megkezdődött, az általános eljárási szabályokat – hasonlóan a közigazgatási szervezetjoghoz – továbbra is az államok belügyének, szuverenitásuk egyik megnyilvánulási formájának tekintik, így e területek egységes európai kodifikációja nem várható a közeljövőben. Ennek hiányában pedig a bíróságok által kidolgozott alapelvek és ezek alkalmazása felértékelődik az „Európai Közigazgatási Tér” vizsgálata során.