Az ellenzéki liberalizmus mint politikai kultúra Magyarországon, 1977-1997
politikatudomány
politológia
Jogi Tanulmányok
Abstract:
A liberalizmus eszmetörténetét számos módon feldolgozták már. A liberalizmusról
szóló monográfiák nagyvonalakban három csoportba sorolhatóak. Az első csoportba
azok a munkák tartoznak, melyek a liberalizmust egyetlen eszmére alapozzák,
egyúttal felállítva a liberális politika immanens célját. Így lesz a liberalizmusnak
konstitutív magja az egyenlőség – például Ronald Dworkin Liberalizmus című
tanulmányában – vagy a szabadság. Kifinomultabb, bár még így is kevésbé meggyőző
módszerként a liberalizmus jellemzőinek taxatív felsorolása is bevett elméleti
megközelítés John Gray Liberalizmus című rövid monográfiája így határozza
meg a liberalizmus időtlen jellemzőiként az individualizmus, egalitarizmus, univerzalizmus
és meliorizmus eszméjét. Végül pedig létezik a liberalizmusról szóló
irodalom egy harmadik fajtája, mely igyekszik társadalomtörténeti kontextusba
ágyazni az eszme történetét – ilyen munka például Guido de Ruggiero klasszikus
liberalizmustörténete, vagy a viszonylag új monográfiák közül Richard Bellamy
Liberalism and modern society című munkája. Utóbbi megközelítés, mely nem a
társadalomtörténeti folyamatoktól elkülönülten kezeli a liberális eszme történetét,
már számot vet az eszmetörténet kontextuális voltával, sokszor azonban a narratíva
egységességének érdekében enged a kontextushoz való igazodás szigorából.