A hatásos műszaki intézkedések jogi védelmének általános kérdései
szerzői jog
Absztrakt:
A szerzői jog monopólium, az alkotó számára a törvény által biztosított kizárólagos
jog, mellyel a művet, pontosabban annak felhasználását irányítása alatt tarthatja. Ha
egy mű a szerzői jog oltalmát élvezi, a jog a jogosult számára tartja fenn az összes
olyan cselekmény kizárólagos jogát, amelyek révén a mű „hasznosítható”: eljuttatható
a közönséghez és ennek révén képes a szerző számára erkölcsi elismerést szerezni
illetve anyagi hasznot hajtani.
Sok indoka van a szerző érdekei monopólium útján történő védelmének, például
a könnyű jogérvényesítés, vagy hogy ily módon a jogosultságok széles körét
könnyű biztosítani, azonban egy ilyen megoldás veszélyei sem elhanyagolhatók.
Gazdasági-társadalmi berendezkedésünk általában is idegenkedik a monopóliumoktól,
mivel azok a modern gazdaság egyik alappillérét, piaci versenyt korlátozzák. Az
idegenkedés a szerzői jog által létrehozott monopólium esetében is jogos – még ha
sajátos tárgyára tekintettel ezúttal nem is a verseny sérelme jelenti az igazi veszélyt –
ugyanis hasonlóan fontos érdekek szenvedhetnek csorbát. Elég, ha csak az információ
szabad áramlására, a műalkotások és az új tudományos eredmények megismerésének
és minél szélesebb körű terjedésének lehetőségére, az oktatás, a tudományos
kutatás érdekeire gondolunk, máris nyilvánvalóvá válik hogy az alkotók
részére adott teljes körű monopólium végső soron a tudományok és művészetek
fejlődését magát is gátolja.1
Ennek elkerülése érdekében a szerzők kizárólagos jogait korlátozni kell, egyensúlyt
teremtve a különféle, a monopólium megadását kívánó illetve az általa sérelmet
szenvedő társadalmi érdekek között.2
Tekintettel azonban arra, hogy a társadalom és vele együtt a társadalmi érdekek
folyamatosan változnak, egy ilyen egyensúly sosem lehet végleges. Felül kell vizsgálni,
ahányszor csak megváltoznak a körülmények, ahogyan az például a rádiózás
vagy a televíziózás megjelenése nyomán is történt. Jelenleg is egy ilyen felülvizsgálat
korszakában élünk, amikor a technikai fejlődés nyomán megjelent új felhasználási
és érzékelési módok felborította egyensúlyt ismét nemzetközi egyezmények próbálják
helyreállítani. Az új egyensúly teljes körű értékelése meghaladná jelen évfolyamdolgozat kereteit,
így az a következőkben annak csupán egy aspektusával, a hatásos műszaki intézkedések
védelme általános kérdéseinek problematikájával kíván foglalkozni.
A technikai fejlődés minden korban kettős hatással volt a szerzői jogra. Egyrészről
új lehetőségeket nyitott a művek terjesztésére, közönséghez történő eljuttatására.
Annak idején a hangrögzítés, a mozgókép s ezek nyomán a rádió és a televízió
megjelenése, míg a közelmúltban, a XX. század végén a digitális technika volt az,
ami új távlatokat nyitott a szerzői művek terjesztésében.
Másrészt azonban, mint minden új technológia, a digitális technika is újabb veszélyeket
jelentett a szerzők anyagi érdekeire. Ahogyan a rádió megjelenésekor a
„lemezgyártók” joggal „átkozták a konkurenciát, akik profit nélkül árulták a Kék
Rapszódiát”, úgy megfelelő szabályozás hiányában a XXI. század kiadói is alappal
tarthatnak például az internetről letölthető tökéletes minőségű másolatok okozta
bevételkieséstől.
Ezeket a félelmeket figyelembe véve kellett megtalálni a szerzői jogban egy új
egyensúlyt. Ennek egyrészről megfelelő védelmet is kellett biztosítania a jogosultaknak
akkor is, ha az új technológiák alkalmazása mellett döntenek. Mivel egy új
terjesztési mód (például egy új hordozó) bevezetése és széleskörű elterjesztése igen
nagy befektetéseket igényel, amelyek jogosultaknak csak a szerzői jogok gyakorlása
révén térülhetnek meg, világos, hogy csak akkor fognak ebbe bele, ha jogaik gyakorlását
biztosítottnak látják. Másrészről, a digitális technika (és főként a rendkívül
gyorsan és egyszerűen elkészíthető, tökéletes minőségű másolatok) megjelenése
olyan új helyzetet teremtett, ami új terjesztési módok bevezetése nélkül már önmagában
is a szerzői jogi kizárólagos jog és ennek korlátai közötti új egyensúly kialakítását
követelte.
Mindezekre a kérdésekre a WIPO égisze alatt 1996-ban elfogadott két egyezmény3
próbált megoldást találni. Ezek, bár bizonyos jogosultságok (pl. a nyilvánossághoz
közvetítés) a digitális korszak által megkívánt mértékben történő kiterjesztése
révén jelentős változást hoztak, a szerzői jog egészére nézve a legnagyobb hatást
mégis egy olyan jog biztosításával érték el, amely valójában nem is szerzői jogi jogosítvány.
4
Ez, vagyis a hatásos műszaki intézkedések védelme a nemzeti inkorporációk során
azonban rengeteg kérdést vetett fel, a két egyezmény ugyanis nem határozta
meg a védelem pontos mibenlétét, csupán annak „megfelelő” voltát követelte meg.
Ez a dolgozat – a kötet terjedelmi korlátaira is tekintettel – nem mutathatja be még
csak a fontosabb nemzeti jogalkotási eredményeket sem, csupán arra vállalkozhat,
hogy egy ilyen védelem indokolhatóságát és megvalósításának kulcskérdéseit tárgyalja.