Engedményezés biztosítéki célból
polgári jog
Absztrakt:
Az engedményezés a jogosult rendelkezése a követelésről, ez tehát az ún. kötelmi
jogi rendelkező jogügyletek (schuldrechtliche Verfügungsgeschäft) közé tartozik, amelyek
közvetlenül vezetnek jog(ok) keletkezéséhez, módosulásához, megszűnéséhez (hasonlóan
az adásvételhez, csak ebben az esetben követelés(ek) átruházásáról van
szó). Az engedményezéshez ennek értelmében ez engedményező részéről rendelkező
hatalom szükséges, aminek értelmében az engedményezés érvénytelen, ha az
nem a jogosulttól származik.
Az engedményezés konszenzuális ügylet, azaz az engedményezésről való megállapodás
által az engedményező el is veszíti rendelkezési jogát, aminek következtében
a további engedményezések már érvénytelenek lesznek (többszörös engedményezés kérdése)
a korábbi engedményezés alapján érvényesen szerző személy ennek megfelelően
megállapítási pert indíthat az érvénytelenség kimondására. Meg kell különböztetnünk
azonban az engedményezést az engedményezésre kötelezéstől. Ez utóbbinál
az engedményezésre kötelezett személy az engedményezést továbbra is megtagadhatja,
illetve harmadik személyre ruházhatja a követelést, természetesen ilyenkor
a szerződésszegéséért felelni fog, azonban a szerződés ellenére kötött későbbi rendelkező
ügyletek nem válnak érvénytelenné. (Az elhatárolás különösen jövőbeli
követelésekre vonatkozó rendelkező jogügyleteknél lesz jelentős).1
Az engedményezéssel csak a követelés – a járulékos mellékkötelezettségekkel
együtt – száll át, azaz az engedményes kizárólag az engedményező jogosulti pozíciójába
lép, és nem a szerződéses viszonyban betöltött helyébe (a magyar jog nem
ismeri a szerződés-engedményezést), azaz kifejezett tartozás-átvállalás hiányában az
engedményes a visszterhes szerződéses jogviszonyban csak jogosítottá válik, miközben
az engedményező marad továbbra is a másik szerződő fél felé kötelezve.2
Az engedményezés általános jellemzői alapján mindenképpen alkalmasnak látszik
a hitelezői érdek hatékony védelmére, ezért hitelbiztosíték funkciót is el tud
látni, azonban az engedményezés természeténél fogva több, mint biztosíték, hiszen
az engedményező aktív vagyonának (követeléseinek) jelentős része közvetlenül (a kielégítési rangsortól függetlenül) az engedményes(ek) vagyonába kerül át, amely
természetesen sértheti a többi hitelező érdekét, miközben egyes hitelezőknél az
engedményezővel szemben fennálló követeléseik túlbiztosítását eredményezi. Éppen
ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy az engedményezés alkalmazási köre
és módja a gazdasági szükségleteknek, a felek tényleges szerződéses akaratának, az
engedményezés adott funkciójának megfelelően legyen meghatározva, ezáltal lehet
ugyanis forgalom biztonságát, az egyéb hitelezők érdekét védeni.3
A Legfelsőbb Bíróság már többször hivatkozott legújabb döntéseiben egyrészt
elfogadta a biztosítéki engedményezést mint atipikus hitelbiztosítékot, és elutasította
azokat az érveléseket, melyek a fiduciárius engedményezést színlelt zálogszerződésnek
kívánták minősíteni. A Ptk. 200. §-nak (1) bekezdése alapján ugyanis a felek
a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől
egyező akarattal eltérhetnek (ez a szerződések jogának diszpozitivitása),
azaz nem jogszabálysértő, ha a felek között a kölcsönszerződések és folyószámlahitel
– szerződések biztosítására nem zálogszerződés, hanem (biztosítékadás céljához
kötött) engedményezés történik.
A biztosítéki engedményezés tárgya egyrészt az egyedi jogviszonyból fakadó
konkrét követelések, másrészt kellően meghatározott jövőben keletkező követelés(
ek). A biztosítéki engedményezés formáit tekintve lehet közönséges vagy csendes,
illetve egyszerű vagy rulírozó (gördülő) attól függően, hogy az engedményezett
követelés(ek) fix vagy változó állományú(ak), az engedményezett követelések számát
tekintve egyszeres, többszörös illetve global cessio.