A gyülekezési jog szabályozásának jövője

Abstract

A tüntetések, felvonulások formája, jellege, célja számos változáson ment keresztül a történelem folyamán. Hazánkban a magyar jakobinus mozgalom hatására jelent meg a gyülekezési jog átfogó szabályozásának gondolata. 1848-ban született meg az első jogszabály a gyűlések tartásáról, mely 1918-ig volt hatályban. Az I. világháborúig folyamatosan korlátozták a gyülekezési jog gyakorlását, hiszen a politikai hatalom semmiképpen nem engedhette meg a fennálló rendszer megkérdőjelezését.1 Az 1945-ben keletkezett 5159/1945. BM rendelet 1989-ig, a jelenlegi törvény meghozataláig rendezte – cseppet sem megnyugtatóan – ezt a területet. A rendszerváltozás előkészítése érdekében, a demokratikus állami berendezkedés megteremtése végett azonban szükségessé vált a gyülekezési jog reformja. Az 1989. január 24-étől hatályos új jogszabály azonban csak részben valósította meg a szabályozás elé kitűzött célokat. A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: gyülekezési törvény) megszületése óta „megmozgatja” a társadalmat. A gyülekezési törvény elsősorban a gyülekezési jog gyakorlása előtt álló korlátokat rögzíti – amit törvény nem tilt, azt szabad elvének szem előtt tartásával. A jogszabály kis terjedelmű, minimális szabályozást jelent, néhány paragrafusból áll csupán, de számos gyakorlati problémát okoz. Bár állandó viták kereszttüzében áll, nem sokat módosult az idők folyamán. Törvénymódosításra irányuló indítványt mindig csak egy-egy jelentősebb, a közvéleményt felkavaró demonstráció után terjesztettek be. A felháborodás elcsendesedésével azonban minden ment tovább az addig megszokott mederben. A dolgozat középpontjában a gyülekezési jog korlátainak és az azokra érkező megoldási javaslatoknak az áttekintése áll a gyülekezési törvény és a hazai szakirodalom elemzése révén. Mivel a rendőrség elsődleges szerepet játszik a gyülekezési jog gyakorlásának érvényesítésében, nem tekinthetünk el szerepének bemutatásától sem.