A felsőoktatás irányítási reformja hazánkban és a bolognai folyaat

Abstract

Egy, a hazai közvéleményt megosztó, időszerű kérdéskörről írt TDK dolgozattal ismerkedhet meg a Tisztelt Olvasó, az eredetihez képest némileg módosított tartalommal, és formában. Az alábbi mű a teljes munka azon részeit emeli ki, amelyek a hamarosan megszülető Felsőoktatási törvény megalkotása során felmerülő kérdésekre igyekeznek választ találni. A felsőoktatás, az első középkori európai egyetemek közel ezer évvel ezelőtti megalapítása óta kiemelkedő szerepet játszik egy ország kulturális, és gazdasági életében egyaránt. Ez adja a fogalom magját. Az emberiség jövője függ a tudományok fejlődésétől, amely elválaszthatatlan a kultúra, a kutatás és a tudás központjaitól, az egyetemektől. Így fogalmaz a Magna Charta Universitatum. Hozzáteszi még, hogy az egyetemeknek az egész társadalmat kell szolgálniuk, azonban ezek a különbözőképpen megszervezett társadalmakon belül autonóm szervezetek. „Hogy kielégíthesse a kor szükségleteit, kutatási és oktatási tevékenységének minden politikai és gazdasági hatalommal szemben erkölcsi és szellemi vonatkozásban függetlennek kell lennie.”1 Gazdasági megítélésük azonban napjainkban problémás. Támogatásuk, fejlesztésük a legjobban – azonban hosszú idő alatt – megtérülő befektetés. Európában már több évtizede megkezdődött az a folyamat, hogy az állam lassan egyre inkább visszavonul a közszolgáltatásokból, így a felsőoktatásból is, átadva a helyét a magánszférának, miközben gazdasági és társadalmi versenyképességének megteremtését és megőrzését reméli a felsőoktatástól. Emellett az európai felsőoktatás, köztük a magyar is, újabb és újabb kihívásoknak kell, hogy megfeleljen. Megváltozott a társadalmi-gazdasági környezet, a felsőoktatási rendszer megújításának igényei már évekkel ezelőtt jelentkeztek. A felsőoktatásban tanulók számának növekedése, a minőségi oktatás fontossága, a munkaerőpiac igényeinek kielégítése, a lakosság öregedése, az élethosszig tartó tanulás mind-mind olyan kérdéseket vetnek fel, melyek gyors választ igényelnek. Érthető tehát, hogy nagy, átfogó változások korát éli a felsőoktatás egész Európában, azonban a célok elérése érdekében a teljes társadalom megújulása szükséges, főképp Magyarországon. Bár a bolognai folyamat és az Egységes Európai Felsőoktatási Térség (továbbiakban: Térség) megalakítása évek óta köztudatban lévő tényeknek számítanak, ám a magyar átvétel, az alkalmazkodás korántsem problémamentes. A magyar felsőoktatás színvonala elismert, azonban változtatásra szorul. Ennek első lépcsője a 2003. évi XXXVIII. törvény a felsőoktatási törvény módosításáról. 2004. június és október között, amikor e mű készült, felsőoktatási törvényjavaslat négy változata készült el, amit megelőzött a Csatlakozás az Európai Felsőoktatási Térséghez, valamint a Magyar Universitas Program összesen tizenhét módosítása. Törekedtem a 2004. novemberéig2 felmerülő, a reformot támogató és ellenző vélemények, maga a reformot megvalósító törvénytervezet, valamint az Oktatáskutató Intézet és egyetemi tanáraim álláspontjainak bemutatására, a nemzetközi és a hazai felsőoktatás kutatásával foglalkozó egyes tanulmányok kiegyensúlyozott ismertetésére. Mindezt főképp az intézményi belső és külső irányítás szempontjából. Emellett már most szeretnék egy félreértést eloszlatni. A bolognai folyamat, és a felsőoktatás irányításának reformja két különböző, bár némi összefüggést mégis mutató jelenség. A felsőoktatásról szóló törvény tervezete összefoglalóan tesz említést ezekről, ez azonban a szakemberek véleménye szerint problémákat okozhat, és okozott is. Ugyanis a bolognai folyamat megítélése nagyrészt pozitívnak tekinthető, ráadásul a környező országok – így Románia – sokkal előrébb tartanak a megvalósításban, mint hazánk. Az irányítási reform bár következik a bolognai elvek megvalósításából a bolognai deklaráció nem tartalmazza. Emellett hazai fogadtatása nem nevezhető problémamentesnek. Véleményem szerint az egyetemeknek a jövőben ugyanolyan mértékben kell törekedniük az európai egység, a saját versenyképességük, és a társadalom szolgálatára, miképpen hagyományaik, történelmük minél teljesebb megőrzésére az utókor számára. Hiszen az egyetemek versenye, és az elitegyetemek léte nem egymást kizáró jelenség. Szükség van tehát a sokszínűségre!