A mód, a modalitás és az imperatív operátor viszonya a magyar felszólító mondatokban
Absztrakt:
Dolgozatomban a felszólító mondatok szórendi és
szerkezeti sajátosságaival foglalkoztam, olyan elemzési javaslatot tettem, amely
magyarázatot ad a lehetséges mondatszórendekre. FARKAS (1992) és HAN
(1999) nyomán azt feltételeztem, hogy a felszólító jelentést egy direktív
illokúciós operátor váltja ki a mondatban, amely argumentumaként egy irreális
propozíciót vesz fel. A magyarban ez az operátor a generatív szakirodalom egy
részével megegyezően a mondatszerkezet legtetején, a ForceP projekcióban helyezkedik
el. Amellett érveltem, hogy a felszólító igealak az irodalomban tett
megállapításokkal ellentétben sem nyíltan, sem fedetten nem mozog a ForcePbe,
hogy ellenőrizze az [imp] jegyét. A magyar felszólító mondatokról az empirikus
adatok alapján azt állapítottam meg, hogy az invertált ige a non-neutrális
frázis és a PredP-ben helyet foglaló igemódosító között helyezkedik el. Azt javasoltam,
hogy az ige pozíciója legyen a FinP projekció feje. Hogy a ForceP-ben
levő direktív illokúciós operátor hogyan hat a FinP jegyeire, miért mozoghat oda
az ige, további kutatásokat igényel.