Az idegenes és a magyaros helyesírás kérdése a magyar orvosi nyelvben

Abstract

Megállapíthatjuk, hogy az idegen szavak helyesírása az orvosi nyelvben – annak ellenére, hogy viszonylag szabályozott területről van szó – még mindig nem egységes. A szövegtípusok szerinti rendező elv nem valósul meg teljes mértékben, mivel az orvos közönségnek szóló szövegeknek csak egy része ragaszkodik a latinos írásmódhoz, másik részük kifejezetten a fonetikus helyesírást részesíti előnyben. Különösen igaz ez a folyó- iratokra, amelyeknek egy része feltűnően sok helyesírási hibát tartalmaz: az önkényes fonetikus átírás mellett igen gyakoriak a kevert írásmódú szavak. Érdekesség, hogy ez főleg a szakembereknek szánt folyóiratokra jellemző; a laikusoknak szóló ismeretterjesztő folyóiratok helyesírásihibamennyisége ehhez képest elenyésző. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy ezek a szövegek eleve kevesebb idegen szót tartalmaznak (inkább a magyar megfelelővel helyettesítik), így a hibázás esélye jóval kisebb. A helyesírási bizonytalanság oka ebben az esetben a szabályok nem megfelelő ismeretében keresendő. Valószínűsíthető, hogy az orvosok csekély hányada ismeri csupán a helyesírási szótárt, éppen ezért célszerű lenne valamilyen módon felhívni rá a figyelmet – ez azonban már korántsem nyelvészeti kérdés.