A jövevényszavak és az internacionalizmusok szerepe az idegennyelv-oktatásban magyar–német viszonylatban

Abstract

Az idegennyelv-tanulás és a nyelvhasználat kreatív tevékenység, amelyben a világról, a saját és az idegen nyelvekről való ismereteink is belevonhatók, jól hasznosíthatók. A nyelvtanárok tudatosan vagy kevésbé tudatosan, gyakran hívnak segítségül jövevényszavakat, idegen szavakat. Ez a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy tudatosan vonja be a jövevényszavakat és az internacionalizmusokat azok magyar/német megfelelőivel és használati köreivel, stílusárnyalataival együtt a magyar, illetve a német mint idegen nyelv oktatásába – segítvén ezzel a nyelvtanulók és a tanárok munkáját egyaránt. A tanulmány bemutatta, hogy az idegen eredetű szavak történelmileg, tematikailag, formailag, valamint használati körüket tekintve nagyon változatosak. A közös német–magyar szókincs korántsem elegendő egy nyelvtanuló célnyelvi boldoguláshoz, azonban nagy segítségére lehet a szótanulásban, a névelők elsajátításban; továbbá pszichésen is nagy segítséget jelenthet az érzés, hogy milyen sok információ birtokában van a nyelvtanuló az anyanyelve és a világról való tudása révén. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a nagy nyelvi hasonlóság gyakran interferenciákhoz vezet. További kutatások és a nyelvtanárok aktív munkája révén válhat a közös szókincs a nyelvtanulót valóban segítő eszközzé. Így a jövőben nagy szerepet kap a fonetikai interferencia kutatása; a szavak használati köreinek, illetve gyakoriságuknak vizsgálata mindkét nyelvben; valamint a közös szókincs feladatokba való beépítése, gyakorlati alkalmazása is.