Budapest és környékének badeni Echinodermata faunája - taxonómia és paleoökológia

Abstract

A munka során az MFGI Gyűjteményi Főosztályán, a Magyar Természettudományi Múzeum Őslénytani és Földtani Tár őslénytani gyűjteményében, valamint az ELTE-TTK Őslénytani Tanszékén található 543 példányt számláló tengeri sünből és néhány crinoidea, valamint tengeri csillag váztöredékből álló gyűjteményt vizsgáltam. A példányok a budapesti Örs vezér tér környéke, a Gyakorló utca, a Kerepesi út, a rákosi vasúti bevágás, valamint a Budafok-Tétény-Diósd térség felső-badeni Lajtai Mészkő Formáció feltárásaiból származtak. A részletes leltározási és fotódokumentációját követően a mérésre alkalmas példányokon hosszúság, szélesség (illetve átmérő), az apex és a periproct szélessége, hosszúsága, az állat magassága, valamint az ambulakrális szirmok méreteinek lemérését követően a kapott adatok sztochasztikus vizsgálata történt meg.

Taxonómiai eredmények

A morfometriai értékelés és a példányok morfológiai leírását követően a leletanyag taxonómiai értékelését készítettem el. Az őslénytani rendszerezés a legutolsó, MIHÁLY SÁNDOR által 1985-ben közölttől néhány pontban eltér: a Clypeaster sardiniensis nómenklatúrai prioritások alapján a C. partschii-ba sorolandó. A morfológia alapján a Scutella vindobonensis a Parascutella genusba került. A S. hungarica, pygmea, romani és muelleri fajok a morfológia és a morfometriai vizsgálatok alapján alaki egyezést mutatnak, így indokolt az egy fajként kezelés, ami morfológiai leírások alapján a Parascutella gibbercula juvenilis formái. Az Echinolampas hemisphaericus valid neve az Echinolampas hemisphaerica. A Schizaster hungaricus és rakosiensis a már korábban leírt S. karreri juvenilis szinonimái. Egyes rossz megtartású példányok nem mutatnak fajszintű meghatározásra alkalmas alaki bélyeget, ezért több esetben (pl. Echinocardium cf. deikei) csak a nemzetségbe sorolás az indokolt. Az Arbacina monilis morfológiai bélyegei alapján a Psammechinus genusba sorolandó. Az Amphiope ludovici az elmúlt években publikált taxonómiája alapján az A. bioculata-ba sorolják, ami azonban a morfológia alapján nem indokolt. Így összesen a korábbi 21 faj helyett 15 valid faj maradt.

Összefoglalva taxonómia revízió eredményeimet:

Arbacina monilis (DESMAREST, 1858) Psammechinus sp.

- morfológiai bélyegek alapján (fajszintű meghatározás nem lehetséges)

Clypeaster sp. indet Parascutella cf. vindobonensis (LAUBE, 1871)

- morfológiai bélyegek és mért paraméterek kiértékelése alapján

Clypeaster sardiniensis COTTEAU Clypeaster partschii MICHELIN, 1861

- nómenklatúrai prioritások alapján

Scutella hungarica VADÁSZ, 1914 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829

Scutella pygmea KOCH, 1887 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829

Scutella muelleri MIHÁLY, 1985 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829

Scutella romani MIHÁLY, 1985 Parascutella gibbercula DE SERRES, 1829

- Scutella hungarica, pygmea, muelleri, romani fajok a közös morfológiai jellemzőjük és a mért paramétereik kiértékelése, valamint a nemzetközileg is elfogadott nómenklatúra alapján Scutella vindobonensis LAUBE, 1871 Parascutella vindobonensis (LAUBE, 1871)

- modern nómenklatúra alapján Amphiope ludovici LAMBERT, 1915 Amphiope bioculata (DES MOULINS, 1835)

- morfológiai bélyegek alapján Echinolampas hemisphaericus LAMARCK, 1816 Echinol. hemisphaerica LAMARCK, 1816 sp.

- modern nómenklatúra alapján Schizaster hungaricus VADÁSZ, 1906 Schizaster karreri LAUBE, 1869 Schizaster rakosiensis VADÁSZ, 1906 Schizaster karreri LAUBE, 1869

- Schizaster hungaricus és rakosiensis fajok a közös morfológiai bélyegek és a modern nómenklatúra alapján Prospatangus sp. indet  Spatangus sp. indet.

- modern nómenklatúra alapján Echinocardium intermedium LÓCZY, 1877; cf. deikei DESOR, 1858 Echinocardium

- modern nómenklatúra alapján (fajszintű meghatározás nem lehetséges)

Ökológiai eredmények

A taxonómiai tisztázást követően a morfometriai vizsgálatok eredményeinek, a recens analógiák és a térségben az egyéb ősmaradványokon végzett őskörnyezeti értékelések felhasználásával lehetőség nyílt az egykori leülepedési környezet pontosítására. Az eddigi eredmények alapján elmondható, hogy a térségben az Echinocardium, mint euryhalin

forma jelenléte elenyésző, a domináns alakok normál sótartalomnál fordulnak elő, ezért az ülepedés normál sótartalmú tengerben történt. A Gyakorló utcai lelőhelyet egyértelműen a Scutellidae-k fajai uralják (több mint 90%), míg az Örs vezér téren a Scutellidae-k már a felét sem teszik ki az aránynak, ezzel szemben második domináns genusként megjelenik a Psammechinus. Itt az egyes taxonok ökológiai igényeik szerint elkülöníthetőek voltak a sekélytengeren belül az aránylag kisebb mélységű (2-10 m: „főhomok”), valamint a mélyebb (10-40 m: „felső mészkő”) területek. A Gyakorló utcában a „felső mészkő” helyett onkoidos mészkő rakódott le, ami nem kedvezett az echinodermaták megőrződésének. A Kerepesi út térségben három féle fáciesben három különböző fauna együttes található. A molluscás, korallos tömör, cementált, kondenzált kifejlődésű mészkőben az Örs vezér tér hasonló kifejlődésében Schizaster genus dominált, itt pedig a Clypeaster. A faunában mutatkozó különbség oka, hogy az aljzat durvább szemcsés, ami nem kedvezett a Schizasterek ökológiai igényének. A rákosi vasúti bevágás képződményeiből előkerült tengeri sün együttesek – a kőzet kifejlődések alapján -- az Örs vezér téri előfordulásokkal analóg módon különölnek el. A Budafok-Tétény térségben a durvább szemcsés közbetelepülések miatt a Parascutella genus nem tudott tömegesen megjelenni, helyükbe az Echinolampasok léptek.

Megemlítendő még, hogy a reguláris tengeri sünök közül csak a kisméretűek maradtak meg. Ennek feltehetően szedimentációs oka van: valószínűleg a kisméretű vázak együtt mozogtak az üledékkel, így könnyebben őrződtek meg. Mindez összhangban van MOISSETTE és munkatársai (2007) a budapesti bádeni lelőhelyek bryozoa faunájának őskörnyezeti eredményeivel, akik öt környezetet azonosítottak,, melyek közül négy a platform-lagúna, míg egy aránylag mélyebb vízi területet.

A Lajtai Mészkő Formáció igen mozaikos, változatos jellegeket mutat az eddigi eredmények alapján is, ezért a jövőbeni vizsgálatok célja további lelőhelyek Echinodermata faunájának vizsgálata, így a badeni környezet egyre pontosabban megadható