A Dráva-medence szerkezetfejlődése és a kapcsolódó gáz/olajmezők viszonya a Barcs környéki területen

Abstract

Diplomamunkám célja volt a Dráva-medence szerkezeti fejlődésének vizsgálata szeizmikus adatok és fúrások alapján a Barcs környéki kutatási területen. Ezen kívül fontos elemét képezte a kutatásnak a szerkezeti elemek szénhidrogén rendszerbe való beillesztése és a rendszer elemire való hatása. A területről eddig még nem született összefoglaló jellegű szerkezetföldtani munka, így a kutatás alapvető fontossággal bír. Az aljzatot többnyire variszkuszi metamorfitok és alsó-karbon molasz építi fel, valamint kis területen megjelennek mezozoos képződmények is. Munkám során sikerült pontosítanom a prekainozoos aljzattérképen (Haas et al., 2010) a vizsgálati területre eső mezozoos és kainozoos tektonikai kontaktusok lefutását és dőlését. A medencekitöltő üledékek középső- és felső-miocén sziliciklasztok és karbonátok, illetve kvarter képződmények. A szénhidrogén rendszer szempontjából a medencekitöltő üledékek vizsgálatán volt a fő hangsúly.

Az azonosított szerkezeti elemeket három deformációs fázisba osztottam. Az első (D1) fázisra a képlékeny deformáció jellemző. Az aljzati feltolódások reaktiválódásával létrejött monoklinális és antiklinális szerkezeteket soroltam ide, melyek kora kb. 11-10 millió év. A D2 fázishoz a selflejtőig érő normálvetőket társítottam, melyeknek kialakulási kora kb. 6 millió évre tehető a lejtő progradációja alapján. Az utolsó deformációs fázis (D3) neotektonikus esemény, az ide sorolható normálvetők többnyire egészen a felszínig hatolnak. A vetők térbeli elhelyezkedése, virágszerkezetük és csapásuk alapján egy jobbos eltolódási zóna Riedel-vetői. A vizsgálati területen nem csak tektonikus deformáció jeleit lehet észrevenni, de megjelennek kompakciós vetők is, melyek az aljzati kiemelkedések felett találhatók. Másik jellegzetes forma a poligonális vetők. A felülnézetből poligonális geometriát adó törések csak az Algyői Formációban figyelhetőek meg. Ilyen jelenségeket eddig még nem írtak le a medence területéről. A D1 fázist a korábbi munkákban D7-nek nevezett deformációval korreláltam (Fodor et al., 2011; Várkonyi, 2012), habár az általam észlelt feszültségtér (ÉK-DNy összenyomás) kissé eltér a szerzők által meghatározottól (É-D összenyomás). A D2 fázis nem korrelálható egyik eddig ismert deformációval sem, így a kb. 6 millió éves ÉK-DNy széthúzású, és erre merőleges összenyomású feszültségtér új fázist képvisel a területen. A D3 fázishoz tarozó KÉK-NyDNy széthúzás és erre merőleges összenyomás jól korrelálható Fordor et al. (2011) által meghatározott fiatal deformációval (D9). A neotektonikus elemeket ábrázoló térképek a vizsgálati területen általában balos eltolódást ábrázolnak (Horváth, 2005b; Bada et al., 2010), de jelen vizsgálat eredményei inkább a jobbos eltolódást támasztják alá.

Az azonosított szerkezeti elemek mind fontos szerepet játszanak a szénhidrogén rendszerben. A D1 fázis során jöttek létre a legfontosabb csapdák, az antiklinális szerkezetek. A D2 fázisban kialakult vetők a csapdázódásban, valamint a migrációban is fontosak. A D3 fázis vetői szintén migrációs szereppel bírnak, akárcsak a kompakcióhoz köthető töréses szerkezetek. A területen maximum a Szolnoki Formáció magasságáig találhatók szénhidrogén felhalmozódások, amiből arra következtetek, hogy az ennél sekélyebb rétegekben a vetők záró szerepet töltenek be. A migrációban az unkonformitások is fontos szereppel bírnak, főleg az aljzati telepek esetében. A szakirodalomi adatok és vizsgálataim alapján két szénhidrogén rendszert azonosítottam a területen, egy középső-miocént és egy pannóniait. Az anyakőzet az első estben bádeni korú, az olaj generálása kb. 6 millió éve kezdődhetett meg. A pannóniai szénhidrogén rendszer esetében az anyakőzet a késő-miocén korú Endrődi Formáció, mely kb. 4 millió éve került az olajablakba (Baric et al., 1998). A migrációban az unkonformitások és a D2, D3 fázis során kialakult vetők, valamint kompakciós törések vettek részt mindkét esetben. Elsődleges migrációról is beszélhetünk az idősebb rendszer esetében, ha a képződött szénhidrogének a bádeni rétegben maradva halmozódtak fel. Rezervoárként szolgálnak az aljzat mállott zónái, a bádeni lithothamniumos mészkő és a pannóniai homoktestek a középső-miocén szénhidrogén rendszernél, míg a fiatalabb rendszerben csak a pannóniai homoktestek. A csapdaszerkezetek kialakulása többnyire a D1 fázishoz kötött, ahol az aljzat egyes részei kiemelkedtek. Ezen kívül a D2 és D3 fázis normálvető is fontos csapdaképző szereppel bírnak, a vetőnek támaszkodó sztratigráfiai csapdák esetében. A zárókőzetet a középső-miocén agyagok, márgák, valamint az Endrődi Formáció adja az alsóbb tárolók esetében. A pannóniai telepeknél a Szolnoki Formáción belül helyi jelleggel előforduló agyagos testek képviselik a zárókőzetet.

Összefoglalva elmondható, hogy jelen vizsgálat fontos új adatokkal szolgált nem csak a medence fejlődésének, de a szénhidrogén rendszer kialakulásának jobb megértéséhez is.