A XX. század második felében kibontakozó cigány/roma képzőművészeti mozgalom és változásának folyamata a társadalmi emancipáció kontextusában

Abstract

A hazánkban több mint 6 évszázada élő legnagyobb lélekszámú történelmi kisebbségének vonatkozásában csekély számú művészeti és kulturális kutatás született, amelyek alanya a roma nemzetiség kiemelkedő alakjai lettek volna, ezáltal a bennük rejlő értékpotenciál is nagyrészt feltáratlan maradt. A roma közösségek kulturális és művészeti értékei, mint vizsgált témakörök és azok társadalmi háttere, illetve annak hatása a társadalmi emancipációra még felderítetlen, így kutatásokra alapozott empirikus megismerése, hiánypótló jellegéből adódóan innovatív eredményeket tartalmazhat és új típusú megismerési felületet nyújtva további értékes kérdésfelvetéseket hozhat. A magyarországi roma képzőművészeti mozgalom létrejötte, majd az azóta formálódó és aktív kortárs folyamatai egy izgalmas és folytonosan változó organikus felületet nyújt a vizsgálódásra, mellyel a dokumentálás eddigi hiánya is enyhítésre kerül, illetve egy új megközelítésű fókuszváltással maguk a roma származású alkotók nézetei - mint elsődleges hiteles megközelítése a roma identitásértelmezések és alkotói mechanizmusok kontextusának – tudományos megalapozottsággal felderítésre kerülne. A disszertáció kutatása olyan szűk és többnyire zárt alkotóközösség személyes gondolatait és egyéni alkotói nézeteit tárja fel félig strukturált szakértői mélyinterjús módszertannal, amely révén kitárul egy eddig ismeretlen, értékeken alapuló roma művészközösség sajátos köre, betekintést nyerve társadalmi hátterébe, integrációs útjainak folyamatába és művészi ars poeticájába. A disszertáció eredményei közé sorolható a roma képzőművészet fogalmának definiálása, majd A kezdeti cigány/roma képzőművészet és változásának folyamata differenciált halmazábrán keresztül történő illusztrálása megnevezésű ábra kialakítása és elemzése. A roma képzőművészetben megnyilvánuló interpretációs módok időrendi szakaszait határozom meg – elő/proto -, kora/kezdeti -, érett- és késő roma képzőművészet szakaszainak a felvázolásával - a reneszánsz korstílus párhuzamával a „romaissance” vagy „romaszánsz” fogalmi szintű analógia bevezetésével és annak kifejtésével. Az Egy művészeti tér ábra létrehozásával szemléltetem a magyarországi roma képzőművészet hazai és európai viszonyrendszerét és annak elemzésével bemutatásra kerül a művészeti szcénában elfoglalt pozíciója. Mindezen megállapításokat pedig átszövi a változatos roma identitásértelmezések személyes megélése a műalkotás létrejöttének kontextusában. A kutatás lehetőséget kínál a roma képzőművészet – ezáltal a roma nemzetiség – kisebbségszociológiai és művészetszociológiai keresztmetszetű valósághoz közelebbi megismerésére, erőforrásainak megfelelő értékelésére és differenciált elhelyezésére a művészeti szcéna égiszében. A művészet bár adott korában nehezen értelmezhető a megfelelő helyén, azonban az idő múlásával annak értelmezésére, értékelésére és beillesztésére az egyetemesség áramlataiba reményteljes kísérletet tehetünk, amelyben jelen kutatás is kedvező támpontként szolgálhat. Azonban minderre leginkább akkor tehetünk valódi kísérletet, amikor a művészet már kimozdult a jelenkorunk társadalmának a roma kisebbségekhez való viszonyulásának „árnyékából.”