Ausztrália és az Indonéz függetlenség kérdése, 1945-1949
Abstract:
Az 1901-es esztendő mind Holland Kelet-India, mind Ausztrália szempontjából fordulópontnak tekinthető. Az Ausztrál Államközösség brit domíniummá vált, majd az 1930-as évektől kezdve a soron következő kormányok az ország külpolitikáját is fokozatosan a saját kezükbe vették. Holland Kelet-Indiában pedig kihirdették az ún. „Etikai politikát”, mely egy rendkívül szűk réteg számára lehetővé tette, hogy nyugati-típusú oktatásban részesüljenek. Az újonnan felemelkedő értelmiségi réteg a nemzeti eszmék hordozójává vált, és az 1920-as évektől kezdve már egyre szélesebb körökben álmodoztak Indonézia függetlenségéről. A brit domínium és a holland gyarmat között a 20. század első felében nem létesült jelentősebb kapcsolat, a második világháború, Pearl Harbor megtámadása, illetve Délkelet-Ázsia jelentős részének japán megszállása azonban teljes mértékben megváltoztatta a regionális viszonyokat. Ausztrália, elsősorban nemzetbiztonsági okokból kifolyólag elkezdte – kezdetben burkoltan, majd 1947-től nyíltan – támogatni az indonéz függetlenségi mozgalmat. Jelen tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy a Ben Chifley által vezetett ausztrál kormány miként vélekedett az indonéz függetlenség kérdéséről, illetve ez az álláspont hogyan változott a függetlenségi háború évei alatt (1945—1949).
