Digitális könyvtárak vs. személyes adatok védelme – a tájékoztatáshoz, illetve az elfeledtetéshez való jog érvényesítése online környezetben

Abstract

A mindenütt jelenvaló, nyílt internet rövid idő alatt gyökeresen megváltoztatta a korábban kialakult kommunikációs viszonyokat, amelyek egyik fontos ismérve a kontrollált, zömmel egyoldalú információközlés volt. Az utóbbi évtizedekben a hagyományos kommunikációt mind jobban háttérbe szorítja a médiafogyasztók aktív szereplővé, tartalom-előállítóvá válása. Ez utóbbi jelenségből következik, hogy az információk nagy hányada immár nem hivatásos közlőktől származik, a professzionális „kapuőrök” előzetes szűrése nélkül lát napvilágot. Különösen figyelemre méltó, hogy az egyéni, „én”-közlések iránt milyen hatalmas érdeklődés mutatkozik meg. A világhálót – és főleg a közösségi oldalakat – folyamatos figyelem kíséri, amely percek alatt eredményezhet akár sokmilliós nézettségi számokat. Mint a legtöbb jelenségnek, ennek is van pozitív és negatív hozadéka: az egyik oldalról új lehetőségeket kínál a szólásszabadságra, a tájékozódásra, az információ- és véleménycserére. A véleménynyilvánítási jog gyakorlására szolgáló környezet gyökeres megváltozása azonban egyre nagyobb teret enged a magánéletbe, különösen pedig az online magánszférába való beavatkozásra, mely utóbbi helyzetet súlyosbítja, hogy az internetre egyszer kikerült adatok, információk „örökéletűek” – legalábbis addig, amíg utódaink nem tanulnak meg Léthének, a feledés istennőjének áldozni. Az interneten ma csak Mnémoszünének hódolunk: az ars memoriae-t ismerjük és gyakoroljuk, de a felejtés művészetét, az ars oblivionis-t még nem sikerült elsajátítanunk.