Memory emancipated : Exploring the memory of the nazi genocide of roma in Hungary

Abstract

Disszertációmban a roma holokauszt emlékezettörténetét vizsgálom. A kutatás Magyarországra fókuszál, ugyanakkor, figyelembe veszem az államhatárokon kívül eső, különböző emlékezeti formák alakító erejét és hatását. Kutatásom az 1950-es évektől indul – mikor a Magyar Cigányok Kulturális Szövetsége égisze alatt az első írásos feljegyzések megszületnek a “hitleri üldözésekről” – és napjainkig tart. A tézis egyes fejezeteiben áttekintem a roma holokauszt emlékezetének a magyar képző- és filmművészeti hagyományban és azok kortárs formáiban megjelenő módozatait, képi és narratív megoldásait. Az emlékműveket, filmeket, fotókat és képzőművészeti alkotásokat nem kultúrateremtő státusuk miatt elemzem, hanem azt próbálom megfejteni, hogy az emlékezet ezen hordozói mit és hogyan mesélnek a roma holokausztról, milyen tapasztalatokat kívánnak átadni, s mindez hogyan alakítja az egyén, a közösség és a múltbeli esemény közötti viszonyt, illetve az egyén és a közösség identitását, jövőképét. Különböző tudományterületek elméleti és módszertani ismeretanyagát hívom segítségül munkám során. Amellett érvelek, hogy a művészetnek ereje van; nem pusztán produktuma egy adott történelmi periódusnak, de alakítója és elbeszélője is. A roma holokauszt „elfelejtettsége” azt sugallja, hogy sem az intézmények, sem az egyének és közösségek nem hordozzák annak emlékezetét. Kutatásom e képzetet kritizálja és egyrészt arra mutat rá, hogy a roma holokauszt emlékezetével kapcsolatos tudástermelés szorosan összefügg a romák státuszával és a magyar társadalomban betöltött mindenkori marginalizált pozíciójával, másrészt felhívja a figyelmet olyan kulturális objektumokra és jelenségekre, amik a roma holokauszt emlékezetének érzékeny hordozói, illetve az egyéni és kollektív identitás formálói.