A Fővárosi Hulladékhaszonsító Mű kazánjában keletkezett szilárd anyagok környezet-geokémiai vizsgálata

Abstract

Világszerte elterjedt módja a hulladékkezelésnek, hogy energiatartalmának egy részét égetőművek segítségével nyerik vissza. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha az adott hulladék nem újrahasznosítható és nem számít veszélyesnek (pl. nem radioaktív). Hazánkban egy nagy kapacitású (mintegy 400 000 t/év) és modern technológiai felszereltséggel rendelkező égető üzemel, amely a budapesti hulladék mintegy felét alakítja hasznos hővé és villamos energiává. Ez a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű Rákospalotán van. A hulladékégetők kazánjaiban a hulladék éghető része nagy hőmérsékleten (1000 °C felett) és légköri nyomáson elég. A fennmaradó rész többsége (mintegy 100 000 t/év) salakként elkülönül, egy másik része pernyeként továbbhalad a kazán huzamaiban. A salak, hűtés után a salakbunkerbe jut vízhűtés mellett, a pernye pedig a pernyeleválasztóba (mintegy 10 000 t/év). Azonban a pernye egy része nem jut el a pernyeleválasztóig, hanem a kazán falára rakódik. Ha túl sok (akár több tonna) ilyen lerakódás halmozódik fel, az akadályozza az üzemelést, ami időről időre az égetőmű leállításához és tisztításához vezet, hasonlóan más kazánokhoz (pl. az ajkai szénerőműhöz /Kozma, 1996/). A rákospalotai Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (RHM) szóhasználata szerint az égetést felügyelő technikus ilyenkor „fogott egy mackót”, így ebben az értelemben a „mackó” a lerakódó, kőzet-szerű szilárd fázis. Jelen diákköri dolgozatban, ennek a korábbiakban (a 2010-es TDK dolgozatunkban) már részlegesen megismert anyagnak, a „mackónak” a részletes vizsgálatával foglalkozunk, kiegészítve nem csak az elvégezhető mérési eredményekkel, de a hozzáférhető adatbázisok feldolgozásával is úgy a „mackó”, mint a salak és a pernye vonatkozásában egyaránt. A tavalyi évben egyetlen kazánból származó, néhány apró darab lerakódással kezdtük a vizsgálatokat. Idei mintáink több kazánt is érintenek, a dolgozatban bemutatott munkánk a hármas számú kazán első, második és harmadik huzamaiból származnak, amelyeket a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű (RHM) 2011. áprilisi leállása során gyűjtöttek be számunkra az égetőmű szakemberei. Idei célkitűzésünk, hogy a tavalyi eredményeket alapul véve kibővítsük azokat a pernye vizsgálatával és a korábbi lerakódás- valamint salakvizsgálatok részletezésével. Ezt részben a korábban is alkalmazott módszerekkel - polarizációs mikroszkóp, pásztázó elektronmikroszkóp (SEM) - részben újak alkalmazásával - Raman mikrospektroszkópia - értük el. Szintén előrelépés, hogy a keletkező melléktermékek cementipari hasznosításának lehetőségét is megvizsgáltuk a Cemkut Kft révén. Reményeink szerint a 2011-es eredményekkel közelebb kerülünk ahhoz, hogy jobban megértsük a hulladékégetők kazánjában lezajló olvadékképződési, lerakódási, és szilárdulási folyamatokat és adatainkkal segítsük a technológiai fejlesztéseket is.