Fusarium mikotoxinok összehasonlító citotoxicitási vizsgálata primer ideg- és asztroglia sejt tenyészeteken

Abstract

A szántóföldi növényeket fertőző penészgombák a növénytermesztés kezdete óta problémát jelentenek az ember számára. Anyagcseréjük során olyan másodlagos metabolitokat termelnek, melyek toxikusak lehetnek emberre, állatra egyaránt. A termelt toxinok a gomba elpusztulása után is jelen lehetnek a fertőzött növényekben, és nagy hőstabilitásuk miatt a feldolgozás, hőkezelés sem képes eliminálni őket. A Fusarium gombafajok által termelt toxikológiai szempontból fontos vegyületek a fumonizinek, a trichotecének (mint a deoxonivalenol) és a zearalenon. Bár e vegyületek élettani hatásairól számos közlemény született, az idegszövet sejtjeire kifejtett közvetlen sejtszintű hatásaikról keveset tudunk. Munkám során három Fusarium mikotoxin, a fumonizin B1, a deoxinivalenol és a zearalenon rövid távú, közvetlen, idegszöveti sejtekre kifejtett citotoxikus hatását egerekből nyert primer idegi sejttenyészetek felhasználásával, in vitro körülmények között vizsgáltam. A toxinok hatását 1nM-50μM alkalmazott koncentráció tartományban, 24 és 48 órás kezelést követően MTT módszerrel elemeztem. Annak vizsgálatára, hogy a toxinok a központi idegrendszer főbb sejttípusainak túlélésére nézve rendelkeznek-e szelektív hatással, méréseimet csak asztroglia sejteket tartalmazó tenyészeteken, tiszta agykérgi idegsejt tenyészeteken és e sejtek mindegyikét tartalmazó, ún. kevert tenyészeteken is elvégeztem. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a deoxinivalenol koncentrációfüggő életképesség csökkenést eredményezett mindhárom típusú tenyészeten. A fumonizin B1 glia és kevert sejtkultúrákon szignifikáns életképesség növekedést, tiszta idegsejt tenyészeteken azonban magasabb koncentrációban (50 μM) jelentős életképesség csökkenést okozott, a kontroll értékekhez viszonyítva. A zearalenon a teljes vizsgált koncentrációtartományban, a sejtek proliferációs aktivitásától függetlenül szignifikánsan növelte mindhárom típusú sejtkultúra viabilitását. Eredményeim hozzájárulhatnak a Fusarium toxinok idegrendszeri hatásainak felderítését és a tolerálható humán- és állategészségügyi értékek pontosabb meghatározását célzó törekvésekhez.