Emulziók készítése polimer/tenzid elegyek segítségével
polimer/tenzid elegyek
kémia alapszak
szakdolgozat
Absztrakt:
Az ipar számos területén egyre növekvő kereslet van a hosszú élettartamú nanoemulziókra. Hosszú távú stabilitást mutató emulziók előállítása azonban nem egyszerű feladat, hiszen az emulziók termodinamikailag nem stabil rendszerek. Az irodalomban több helyen is beszámoltak a polimer/tenzid elegyek stabilizálószerként való alkalmazásáról. A szakdolgozati munkám során az ellentétes töltésű polielektrolit/tenzid elegyek stabilizáló hatását vizsgáltam. Kationos polimerként poli(etilén-imin)-t (PEI), anionos tenzidként nátrium-dodecil-szulfátot (NaDS) használtam. Az emulziókat különböző emulziókészítési technikák alkalmazásával készítettem. Először Ultra-turrax keverővel állítottam elő emulziókat, azonban ezzel az eljárással egy napnál hosszabb stabilitást mutató rendszereket nem sikerült létrehozni. Ezt követően az emulgeálást ultraszonikátorral, valamint magasnyomású homogenizátorral (HPH) végeztem. A polielektrolit koncentrációjának és töltésének, a tenzidkoncentráció változtatásának, valamint az inert elektrolit jelenlétének szerepét tanulmányoztam. Továbbá az ultraszonikálás időtartamának, intenzitásának emulzióstabilizálásra gyakorolt hatását vizsgáltam egy hónapos időskálán. Sikerült HPH-val, és ultraszonikátorral pár száz nanométeres cseppeket tartalmazó emulziókat előállítani 100 ppm PEI, 10 mM NaDS, és 10 mM NaCl jelenlétében, azonban az ultrahangos emulziókészítés reprodukálhatósága nem volt teljesen sikeres. Ezekben az esetekben is a cseppek lassú aggregálódása volt megfigyelhető több hetes időskálán.
A polielektrolit/tenzid elegyek stabilizáló mechanizmusa egyelőre kérdéses, további vizsgálatokat igényel. Az eddig tapasztaltak alapján úgy tűnik, hogy meghatározóbb szerepe lehet az emulzióstabilitásban a diszpergálási eljárásnak, mint az emulgeálószernek. A jövőbeni terveim közt szerepel, hogy alaposabban tanulmányozzam HPH-val való emulziókészítést.