A salgótarjáni acélgyár salakhányójának környezeti állapotfelmérése és előzetes vizsgálata

Abstract

Közvetlen környezetünk felépítése és összetételének ismerete elengedhetetlenül fontos. Kiemelt szerepet kap ezen témakör kutatása azokon a területeken, ahol emberek laknak, azaz városok és egyéb települések környékén. Ilyen kutatások kivitelezését segíti az urbán-, és környezetgeokémia eszköztára (VÖLGYESI ET AL., 2014a). Jelen tanulmánnyal az eredeti célkitűzés egy dendrológiai kutatás megtervezése volt Salgótarjánban, vagyis annak felmérése, hogy a fák évgyűrűinek elemi összetétele és annak időbeli és térbeli változásának alapján visszakövethetők-e az adott terület ipartörténeti múltjának jellegzetességei. Egy ilyen jellegű kutatás sikeréhez pontosan ismerni kell, hogy adott esetben Salgótarjánban az ipari tevékenység következtében milyen anyagok kerülhettek ki a környezetbe, valamint az ott zajló természetes és/vagy antropogén folyamatok hatására milyen átalakulások történtek (WATMOUGH, 1999; KOCZUR, 2014). Eredeti célkitűzésünk megváltoztatásával a kutatást az egyes ipari szegmensek alapos vizsgálatával kezdtük, amelyek közül a salgótarjáni acélgyár salakhányójával foglalkozunk részletesen jelen dolgozat keretein belül. A választásunk azért erre a hányóra esett, mert ennek a kiterjedése a legnagyobb a vizsgált területen, valamint felszíni növényborítottsága gyér, így feltételezhető, hogy a növények fejlődését hátrányosan befolyásoló anyagok találhatók a talajjal borított területen is. A város ipari tevékenységének kezdete a 19. század közepére tehető a szénbányászat megindulásával, majd fűtőerőmű, vasötvözet-gyár, acélgyár, sík- és öblösüveggyár is létrejött a környéken (GAJZÁGÓ, 1962). Az üzemek nyersanyagainak forrásai elsősorban a közelben is elérhető természeti kincsek voltak. A 20. század kezdetén a salgótarjáni acélgyárnak döntő szerepe volt a magyarországi nyersvas-termelésben, vasfinomításban, és hengerelt acéltermelésben. Az acélgyártás során keletkezett salakot és páclevet évtizedeken keresztül a város határain belül található Kucord-hegyen helyezték el (LIZSNYÁNSZKY ET AL., 1986), ami a kutatási terület. A meddőn járva könnyen felismerhető az antropogén eredetű anyag jelenléte (pl. vörös, salakos felszín, tagolt morfológia, lila-szürke-sárga rétegzettség a vízmosásokban, stb.). A terepbejárás során GPS-sel feltérképeztük a területet, terepi megfigyeléseket, továbbá felszíni és fúrásos mintavételezést végeztünk a Kucord-hegyen található meddő-teraszokon. Elsődleges célkitűzésünk, hogy az acélgyártás technológiai folyamatának időbeli változásának ismeretében megállapítsuk a természetes folyamatokkal és hatásokkal szemben védtelen, egykor lerakott salak és páclé jelenlegi fizikai állapotát és alapvető kémiai tulajdonságát. Emellett felmértük a meddőhányón található növényzetet is. A meghatározott növényfajok ökológiai értékelésével (relatív hőigény, fényigény, pH-igény, sótartalom-igény, nedvességigény és nitrogénigény) várhatóan képet kapunk a terület mikroklímájára és környezeti állapotára vonatkozóan. Eredményeink jó kiindulási alapot adnak a további vizsgálatok tervezéséhez, illetve kiegészíthetik, alátámaszthatják a későbbi környezetgeokémiai, talajtani méréseket. A dolgozatban részletesen bemutatjuk a város ipartörténetének alakulását, valamint kitérünk az acélgyártás technológiájára is. Kiemelt célunk megvizsgálni, hogy az ide lerakott salaknak mi volt a pontos kiindulási anyaga, milyen technológiai folyamatokon ment át, végül hogyan került a jelenlegi helyére, valamint alávetették-e valamilyen utólagos kezelésnek. Jelen dolgozatban a minták részletes elemzésére nem került sor, azonban helyszíni gamma-dózisteljesítmény méréseket végeztünk, továbbá a salaklerakóhoz legközelebbi fúrás (minta kód: STN02WD) három jellemző rétegéből (talaj, vörös- és fekete finomszemcsés salak) nedves szitálással szemcseméret-eloszlást végeztünk, majd két frakciót mintánként sztereomikroszkóppal megvizsgáltunk. Emellett a salakhányókon meghatározott növények alapján ökológiai értékelést készítettünk az ún. Borhidi-modell szerint.