Szén-dioxid hosszútávú elhelyezésére potenciálisan alkalmas alföldi üledékes kőzetsorozatok fúrásadatainak elemzése
TDK dolgozat
Környezettudományi TDK
Absztrakt:
Mára elfogadottá és közismertté vált, hogy a klímaváltozás jelenségének fő oka az
üvegházgázok légköri koncentrációjának megnövekedése. Ezek közül elsősorban a CO2 arányának
növekedése jelentős. Az ipari forradalom óta levegőbeli koncentrációja 280 ppm-ről (ppm -
milliomodnyi térfogatrész) 380 ppm-re ugrott (1. ábra). Ez a Föld átlaghőmérséklet növekedését
vonta maga után, az ipari forradalom óta, globális átlagban 0,6°C-ot (hazánkban ez várhatóan 1,5-1,8
°C lesz 2025-ig) (VAHAVA, 2008).
A CO2 részarányának növekedése további lokális és globális problémák forrása. Ezek a
szélsőséges éghajlati események (hurrikánok, árvizek, viharok, hőhullámok) gyakoriságának és
intenzitásának növekedése, amelynek eredményképpen fokozódik a talajerózió (sárlavinák),
növekszik a felszín alatti vizek mennyisége és megváltoznak áramlási viszonyai. Emellett nő a
földcsuszamlások, jégesők valószínűsége, amelyek a korábban említett hatásokkal együtt a
mezőgazdasági termelést és az ivóvíz ellátást komolyan veszélyeztethetik (IPCC, 2007). További
veszélyforrás lehet az, hogy a megemelkedett CO2 koncentráció és hőmérséklet megváltoztatja az
egyes kártevők, kórokozók fejlődési sebességét, illetve a kiváltott tünetek jellegét és mértékét (Csete
et al., 2007). Ez a változás a megváltozott körülmények miatt a cserélődő növény- és
állatállományra különösen kockázatos lehet. Ilyen például a kullancsok számának növekedése, ezzel
együtt a Lyme-kór és agyhártyagyulladás kockázatának növekedése (WHO, 1990).
Mindezen emberiségre nézve közvetlen hatások mellett, a közvetetten kárósító jelenségek is
megfigyelhetők. Ilyenek: felszíni és felszín alatti vizek elsavasodása, a bioszféra egyedszámának és
faji diverzitásának csökkenése, a tengerszint megemelkedése.
Ezen hatások csökkentésére született meg 1997-ben a Kiotói Jegyzőkönyv, amely elsőként
mondta ki az antropogén eredetű CO2 emissziójának csökkentését. A megállapodás szerint 2012-ig
az 1990-es szinthez képest 5,2%-kal kell csökkenteni a CO2 kibocsátást. Ennek fő eszköze kell,
hogy legyen az energia szektor átalakítása, megújuló energiaforrások elterjesztése és a hatékonyság
növekedése. Továbbá a már használatban levő fosszilis energiahordozókon alapuló technológiák
környezetkímélőbbé tétele, ennek egy kiváló eszköze lehet a megtermelt CO2 elkülönítése és ennek
felszín alatti tárolása és megkötése. A szén-dioxid föld alatti „tárolása” természetben jelenleg is
megfigyelhető, például hazánkban, Répcelakon. A gázbesajtolás is mintegy 40 éves múlttal
rendelkezik hazánkban, a kimerülőben levő szénhidrogén telepek kitermelésének elősegítésénél
(Andacs, 2008).
A fentiekben vázolt globális problémák megoldása központi kérdés Földünk jövője
szempontjából. Ezek kivitelezése komoly kutatás-fejlesztési tevékenységet, számos vizsgálatot
igényel, amelyek elvégzése jórészt a felnövekvő föld- illetve környezettudományi szakemberek
feladata. Ennek megfelelően választottuk témánknak a potenciális magyarországi CO2 tárolók
keresésének előkészítését irodalmi és adattári információk feldolgozásával.
Fontos azonban tudatában lenni annak, hogy egy CCS erőmű, habár klímabarát mert
karbon-semleges, de nem megújuló energiaforrás, így ezeknek nem is lehet konkurense, hiszen
fosszilis energiaforrásokat használ, tehát nem fenntartható. Alkalmazásának célja a megújuló
energiaforrásokra való átállás ideje alatt az amúgy is használt fosszilis energiahordozókból
származó CO2-emisszió minél nagyobb mértékű csökkentése kell, hogy legyen.