Radon kutatás az Alföldön
TDK dolgozat
Környezettudományi TDK
Absztrakt:
Hazánkban a természetes eredetű sugárforrások országos felmérése során egyelőre
csekély hangsúlyt fektetnek a 238U bomlássorába tartozó, szintén radioaktív 222Rn mérésére.
Ez különösen igaz az építőanyagok vizsgálatára. Az Európai Unió számos országában (Nagy
Britannia, Svédország, Finnország) és a világ egyéb fejlett országaiban (Egyesült Államok,
Svájc, Japán) már megjelentek a jogalkotásban a beltéri radon koncentrációkat érintő EU által
ajánlott határértékek (újonnan épülő házakra 200 Bq/m3, a már megépült házakra 400 Bq/m3).
Az építőanyagokra határértékeket még nem határoztak meg, de mint a radon egyik, esetenként
jelentős forrása, az építőanyagok részletes vizsgálata indokolt. A radont érintő rendeletek
várható megjelenése tovább fogja fokozni az igényeket mind a lakossági, mind az
építőanyagipari oldalról.
Munkánk a építőanyagokból azon belül is a vályogból származó beltéri radonterhelés
vizsgálatával foglalkozik. Magyarországon a vályogvetés nagy múltra tekint vissza, és egyes
alföldi térségekben az önkormányzatok igyekeznek felújítani a mára méltánytalanul háttérbe
szorult tradícionális foglalkozást. A vályogtéglákat talajból/agyagból készítik víz és pelyve- és
szalmaszármazékok hozzáadásával, majd a napon szárítják készre. A vályogházak pozitív
tulajdonságai közé tartozik, hogy nem okoz allergiát, sem használata, sem előállítása során,
mivel megköti a porszemcséket, az illatanyagokat, dohányfüstöt. Az építéséhez felhasznált
energia töredéke a többi falazó anyagéhoz képest (1m3 beton 5-8000kWh, 1m3 téglafal 500-
1000 kWh, 1m3 vályogfal 5-8 kWh energiafelhasználást igényel). A vályogházak jó hőtároló
és szorpciós képességgel rendelkeznek, és körülbelül 30-szor annyi páranedvességet képesek
magukba szívni, mint az égetett agyagtéglák (a páratelített állapot sem vezet állékonysági
állagromláshoz), de a levegő páratartalma a helyiségben gyakorlatilag állandó marad
(MARKETING KIADVÁNY, 2007).