Charles de Gaulle és a karizma mindennapivá válása
Charles De Gaulle
Politikatudományi Tanulmányok
Absztrakt:
Az, hogy lehetséges-e gaulle-izmus De Gaulle nélkül, még a magukat gaulleistáknak
valók számára sem volt mindig egyértelmű, sőt, komoly vitatéma volt. A
probléma szinte minden elnökválasztás és jobboldali elnökjelölt kapcsán felmerült:
létezik-e még a gaulle-izmus? Tárgyunk szempontjából azonban inkább az számít,
hogy ma is vannak olyan politikusok, akik gaulle-istának vallják magukat, és ma is
vannak olyan választók, akik ehhez a mozgalomhoz kötik személyes értékrendjüket.
A De Gaulle-féle karizma tehát valamilyen formában ma is él.
Frank L. Wilson már egy 1973-as, Gaulle-izmus De Gaulle nélkül című tanulmányában
azt vizsgálta, hogy úgymond hogyan válik mindennapivá a gaulle-ista
karizma. Wilson kiindulópontja természetesen Max Weber karizma-elmélete volt,
és tanulmányában azt a kérdést tette fel – külön aláhúzzuk, a Pompidou-korszakban
–, hogy a gaulle-ista mozgalom továbbélését milyen tényezők biztosították a
De Gaulle-Pompidou-átmenet előtt, alatt és után.
Az alábbi írásban sok szempontból a Wilson által kitaposott úton indulunk el, és
gyakran hivatkozunk majd rá is. Ugyanakkor azzal a kiegészítéssel tesszük, hogy
Wilson nem ragaszkodott következetesen a weberi elmélet végigkövetéséhez, az
csak egy kiindulópont volt számára annak a vizsgálatához, hogy technikailag miként
maradhat(ott) fenn a gaulle-ista mozgalom az alapító távozása után. Mi azonban
végig közelebb tartjuk majd magunkhoz a weberi elméletet, már csak azért is,
mert az 1973 óta eltelt időszak egy hosszabb távú, perspektivikusabb megfigyelést
is lehetővé tesz. 2012-ben már tudjuk, hogy a gaulle-ista mozgalom, ha változott is
az elmúlt évtizedekben, ténylegesen megmaradt, ha másként nem, hivatkozási
alapként. Azt is tudjuk, hogy a De Gaulle-féle karizma valamilyen formában intézményesedni
is képes volt a köztársasági elnök tisztségén keresztül.
A jelen dolgozat két logikai részből áll. Először Max Weber karizma-elméletét
tekintjük át, majd később De Gaulle politikai pályájára és a gaulle-izmus történetére
vetítjük azt.