A közös közlekedéspolitika a hajózás tükrében

Abstract

A civilizáció kezdete óta a közlekedés – különös tekintettel annak tengeri és folyami hajózási alágazatára – kulcsszerepet játszott egyfelől az emberiség túlélésében, másrészt elsőrendű eszközként szolgált a hatalomszerzésre, a különböző ideák és eszmék elterjesztésére és a természet erőinek megzabolázására, mint a tudásszerzés egyik elengedhetetlen eleme. Az antikvitás korától kezdve egészen az ipari forradalom időszakáig a hajózás a birodalomépítés egyik nélkülözhetetlen pillére volt. E nagy múltra visszatekintő közlekedési alágazat gyakorlata olyan alapvető magánjogi fogalmakat dolgozott ki, mint a hajó jelzálog, a hajómentés és a közös hajókár felelősségi szabályai, a hajóbérleti szerződés szerteágazó rendszere, valamint a hajózási biztosítás. Ugyanakkor a közlekedési szektor természetéből eredően nemzetközi jellegre tekintettel igen hamar megjelent a különböző partikuláris jogok összeütközésének problematikája is, amelyre természetes válaszként megjelent a nemzetközi egyezmények nyomán történő szabályozás gyakorlata. Az európai jog – figyelemmel annak kiinduló motivációira és sajátos jellegére – e nemzetközi és nemzeti jogrend által meghatározott környezetbe kívánja a maga szabályait és értékeit belehelyezni, némelykor kiegészítő rendelkezések, máskor pedig a korábban kialakult szabályok és gyakorlat felülírása nyomán.