Az Európai Unió tengerentúli területeinek speciális jogállása, különös tekintettel a francia tengerentúli megyékre
Európai Unió
nemzetközi jog
Absztrakt:
Az új euró-bankjegyeket nézegetve az élesebb szeműeknek feltűnhet, hogy az
öreg kontinens ábrázolása mellett (alatt) apró, különálló területeket találunk.
Ezen földrajzilag különálló területek jogilag az EK/EU1 részét képezik már az
integráció kezdetétől, mindazonáltal mindvégig különleges státusszal rendelkeztek,
s rendelkeznek most is. Az Amszterdami Szerződéssel (ASZ) azonban a
jogállásukra, státuszukra vonatkozó szabályok jelentősen megváltoztak. A szerződés
elfogadását megelőző kormányközi konferencia (Inter-Governmental
Conference – IGC) legfontosabb témakörei között szerepelt a differenciálási területek
meghatározása és behatárolása a jövőbeli integrációs lépések nagyobb rugalmasságának
biztosítása érdekében. A differenciálás egyik, leginkább ismert
formája a „megerősített együttműködésnek” nevezett kooperációs forma.2 A
differenciálás másik megjelenési formájának tekinthető a francia, spanyol, portugál
tengerentúli megyékre, illetve területekre kialakított új jogi rezsim is, mely
alapvetően változtatta meg a Római Szerződés e tárgyú szabályait.3
Jelen dolgozatban elsősorban Franciaország ún. tengerentúli megyéit
(DOM)4 érintő differenciálási megoldásokat kívánom górcső alá venni. Ennek
alapvetően két oka van: egyrészt a spanyol és portugál fennhatóság alá tartozó
különleges státuszú területekre5 ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a francia
DOM-okra. Másrészt a Római Szerződésnek (RSZ) a tengerentúli országok
és területekkel (PTOM)6 kapcsolatos szakaszai jórészt érintetlenek maradtak Amszterdam után, továbbá jelentőségük is csökkent, hiszen a korábbi nagy
gyarmati területekhez képest mára már csak mintegy húsz, zömében francia és
brit sziget tartozik ebbe a kategóriába.7 Mindezeken túl a PTOM-ok egy speciális
társult viszonyban vannak a Közösséggel, melynek tartalmát a Római Szerződés
IV. része szabályozza.