Internet és versenyjog
versenyjog
Abstract:
Az internetről folytatott viták középpontjában az a kérdés áll, hogy szükséges,
és ha igen, lehetséges-e valahogyan a szabályozása. Mint a modern világ új jelensége,
nagy jövő állhat előtte: hamar potenciális szabályozási terület, mi több,
jogintézmény válhat belőle, sőt, akár még jogi tárgy is, ha szorgalmasan halad a
jog által megszabott úton. Az internetre azonban ez nemigen jellemző. Annál
jóval öntörvényűbb, kiszámíthatatlanabb. Tiszteletlenül felrúg olyan nagy múltú
fogalmakat, mint hatáskör vagy joghatóság. Ezért aztán meggyűlt vele a bajuk a
jogászoknak is. Egyesek szigorú állami fellépést követeltek, mások teljes szabadságot,
mindenfajta szabályozás nélkül. Szélsőséges nézetek ezek, a valóság valószínűleg
sokkal kevésbé izgalmas, hiszen nagyjából a kettő között helyezkedik
el. Tény az, hogy – legalábbis egyelőre – egységes internetjog, mint önálló jogterület,
nem létezik. Azonban minden jogágban felmerül(het)nek internettel öszszefüggő
kérdések, ezeket alaposan végig kell gondolni.
A világháló nemzetközi jellege miatt az államhatárok szerint szerveződő szabályozás
eleve lehetetlen. Az egyes államok tehát nem léphetnek fel hatékonyan,
ha a joguk szerint káros tartalmakat kívánják üldözni. Nehézkessége miatt egyelőre
nincs esélye egy kiterjedt nemzetközi szintű megoldásnak sem. Marad
tehát az önszabályozás: az internetet működtető szervezetek – szolgáltatók –
saját maguk által létrehozott szabályrendszere.
Mivel azonban e szabályok alkotói egyben racionálisan gondolkodó piaci
szereplők is, olyan biztosítékok kellenek, amelyek megakadályozzák, hogy szabályozás
címén saját helyzetük kihasználásával korlátozzák a többi versenytársat.
Az önszabályozó rendszer ugyanis, amely valójában a piacvezetők által létrehozott megegyezés, esetenként kartellgyanús lehet. A versenyjog hagyományos
elvei, az új technikai lehetőségeknek megfelelően átgondolva, alkalmasak
lehetnek az effajta diszfunkciók kiküszöbölésére. A gazdasági életet tipikusan
tiltó, és nem jogosító normák működtetik – azaz ami nem tilos, azt szabad. A
versenyjog egyike e kevésszámú, de szükséges tilalmaknak. Meg kell tehát vizsgálni,
hogy pontosan milyen magatartások, helyzetek vetnek fel a versenyjog
szempontjából aggályos kérdéseket.
Minden versenyjogi vizsgálódás kiindulópontja a releváns földrajzi- és termékpiac
meghatározása, amelyen a versenyt értelmezni lehet, hiszen elkülönült
piacon működő szereplők nem versenytársai egymásnak. Ezt követi a piaci
szerkezet vizsgálata, aminek alapján el lehet dönteni, hogy történt-e versenykorlátozás.
Az interneten e folyamat minden pontja átértelmeződik. A versenyjog
olyan alapfogalmai, mint piac, hozzáférés az interneten új megvilágításba kerülnek.
És bár bebizonyosodott, hogy a két klasszikus versenyjogi tényállás, a versenykorlátozó
megállapodás (összehangolt magatartás, kartell) illetve a gazdasági
erőfölénnyel való visszaélés megvalósítható az elektronikus kereskedelmi
tevékenység során is, a felvetett problémák nagyobbrészt még elméleti jellegűek.
Sokszor csak a még meg be sem következett káros magatartás lehetőségéről, a
tisztességes versenyt fenyegető, hipotetikus veszélyforrásokról beszélhetünk.
Míg az Európai Bizottság komolyan foglalkozott a témával, a Bíróság elé
internettel kapcsolatos ügy mindezidáig nem került. Szó sincs tehát arról, hogy
az internet önmagában versenykorlátozó jellegű lenne- éppen ellenkezőleg, növeli
a kereskedelmi forgalmat, hiszen termékek, szolgáltatások új piacait nyitja
meg.
E vizsgálódás célja az, hogy lajstromba vegye az elektronikus kereskedelem
versenyjogi szempontból releváns kérdéseit. Alapos és mélyreható vizsgálat
helyett tehát inkább egy időszerű problémakatalógus elkészítése a cél. Ilyen irányú
gondolkodás eddig két nagy jogrendszer keretei között folyt: az Egyesült
Államokban és az Európai Unióban, így főleg e két terület szabályozását, tapasztalatait
fogjuk vizsgálni, a hangsúlyt az utóbbira, különösen pedig az Unió
versenyhatósága, a Bizottság gyakorlatára helyezve.