Az országgyűlési képviselők felelőtlenségre vonatkozó szabályokról de lege ferenda
alkotmányjog
országgyűlési képviselők
Abstract:
A jogállamiság nélkülözhetetlen feltétele a törvényhozás szuverenitása, hogy a
törvényhozó testület szabadon és függetlenül alakíthassa akaratát. A modern parlamentarizmus
elképzelhetetlen a jogállamiság biztosítékaként megjelen garanciák
nélkül. Az országgyűlési képviselk mentelmi joga talán az egyik legsibb ilyen
parlamenti jogintézményünk. Kialakulása során ki kellett állnia az alkotmányosság
próbáját, nem sérthette a törvény eltti egyenlséget, a jog uralmát, ám valódi védelmet
kellett biztosítania ahhoz, hogy a demokratikus hatalomgyakorlás zavartalan
lehessen.
„Ami van az azért van, mert jó …és azért jó, mert van” – Nagy Lajos Kiskunhalom
című szociográfiájának egyik szereplje ezekkel a szavakkal magyarázta kora társadalmának
igazságtalanságait. Valóban, ha bármilyen életviszonyt, társadalmi jelenséget
vagy akár egy jogintézményt ilyen szemüvegen keresztül vizsgálunk, könnyedén
elfogadhatjuk azt és beletördhetünk annak, akár ellentmondásokat is tartalmazó,
min ségébe. A dolgozat írójának célja nem lehet az, hogy a demokratikus
paradigmaváltás eredményeképpen újraértelmezett, a parlament működését és
szerepét nagymértékben érint jogintézményt, a mentelmi jogot a „kiskunhalmi”
tétel szerint vizsgálja. Nem is teheti, hiszen a mentelmi jog gyakorlati alkalmazásának
tapasztalatai és a megnövekedett jogtudományi kutatások jellegzetes szabályozási
hibákat, hiányosságokat tártak fel. A szakmai kutatások és elemzések eredményei mellett még inkább meger síthet
bennünket a hatályos szabályozás kritikus szemléletében a közvélemény részérl
jelentkez egyre jelentsebb nyomás és elégedetlenség. A parlament népszerűsége
az ún. sarkalatos törvények elfogadását követen meredeken zuhant,2 amelyben a
pártpolitikai csatározások mellett jelents szerepe volt annak, hogy a nyilvánosság
fórumain a mentelmi jogot holmi politikai eljogként, a képviselk személyes privilégiumaként
jellemezték.
A dolgozat írójának álláspontja szerint id szerűvé vált a mentelmi jog szabályozását,
gyakorlatát a változtatás igényével megvizsgálnunk. Fel kell tárni, mi az alapja
a szabályozás és a gyakorlat közötti ellentmondásoknak és meg kell keresni a felvetdött kérdésekre a helyes válaszokat. Idszerű azt is figyelembe vennünk,
hogy demokráciánk tizennegyedik évében a vizsgálandó jogintézménynek miképpen
kellene – kell-e egyáltalán – alkalmazkodnia a kor kihívásaihoz.
A gyakorlati kérdések tisztázása érdekében érdemes követnünk Györkös Zoltán
rendszerét, aki meghatározta a mentelmi jog szerkezetének megváltoztatásához
szükséges feladatokat.3 A legfontosabb teendk ilyenkor: a történelmi gyökerek
feltárása, a hatályos szabályozás problémáinak felvázolása, a nemzetközi kitekintés,
majd ezt követ en a kérdésekre, ellentmondásokra adott megoldási javaslatok
kimunkálása. A dolgozat írója arra vállalkozik, hogy ezen az elméleti síkon mozogva
mutassa be a mentelmi jog önálló részterületét, az országgyűlési képviselk
feleltlenségét. Ezt követen pedig arra, hogy a feltárt problémákra érdemi válaszokat
találjon.