A választási csalás és ellenszerei

Abstract

„Minden állampolgárnak (…) joga és lehetősége van arra, hogy a közügyek vitelében közvetlenül vagy szabadon választott képviselők útján részt vegyen; szavazzon és megválaszthassák az általános, egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését” – deklarálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya.1 A parlamentáris demokráciák működésében valóban meghatározó szerepet játszanak a választások. Minél fejlettebb egy választási (és választási eljárási) rendszer, annál magasabb szintű az adott országban a demokrácia eszményének megvalósulása. Ugyanakkor nem múlt még el a rendszerváltás óta egyetlen választás sem Magyarországon anélkül, hogy valamilyen visszaélés gyanújának árnyéka ne vetüljön rá. Meggyőződésem, hogy mindez leginkább az átgondolatlan, túlságosan statikus jogi szabályozásnak köszönhető. Dolgozatomban a választási eljárás két különösen neuralgikus pontjával, az ajánlási rendszer és a kampány kérdéseivel foglalkozom, felvázolva a legégetőbb problémákat és javaslatokat téve azok megoldására is. Annál is inkább teszem ezt, mivel a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (továbbiakban: Ve.) módosításáról szól 2005. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Vem.) ezekre a területekre – politikai konszenzus hiányában – nem terjedt ki.