Elektródfolyamatok kinetikájának vizsgálata forgó gyűrűs korongelektróddal
szakdolgozat
vegyész szak
Fizikai Kémiai Tanszék
forgó gyűrűs korongelektródos mérés
elektrokémia
Absztrakt:
Szakdolgozati munkámat az ELTE Elektrokémiai és Elektroanalitikai Laboratóriumában végeztem.
Dolgozatom témája a forgó gyűrűs korongelektródok (RRDE-k) alkalmazási lehetőségeinek bővítését
célzó kutatásokhoz kapcsolódik. A téma aktualitását egyebek között az adja, hogy a szakdolgozati
munkám során használt és a laboratóriumban kifejlesztett mérőrendszer lehetővé teszi az ún. generátor/
kollektor rendszerek (mint például az RRDE) két munkaelektródjának egyidejű, potenciodinamikus
vezérlését is, ami a hagyományos RRDE módszerekre nem jellemző.
Dolgozatomban három fő célt tűztem ki. Egyrészt a laboratóriumban korábban már kidolgozott, újszerű
technikákat alkalmaztam érdekesnek tűnő kémiai rendszerek vizsgálatára. E technikák segítségével
vizsgáltam az arany elektrokémiai oldódását savas közegben, illetve kísérleteket végeztem a
poli(3,4-etiléndioxitiofén) (PEDOT) vezető polimer anódos túloxidációja közben történő degradációjának
tanulmányozására is. A szinkron kettős ciklikus voltammetria módszerével igazolni tudtam, hogy
az arany elektrokémiai oldódása kénsavas közegben nagyobb mennyiségű redukálható köztitermék
keletkezésével jár, mint perklórsavas közegben. Ezen eredmények a felületi energia megváltozásának
„bending beam” módszerrel történő mérésével is összhangban vannak. A gyors gyűrűpásztázás módszerével
a PEDOT elektrokémiai degradációja során keletkező, továbboxidálható termékeket sikerült
kimutatnom az Au| PEDOT | 0,1 M H2SO4 rendszerben.
A már létező, kettős potenciodinamikus vezérlésen alapuló forgó gyűrűs korongelektródos méréstechnikák
különböző rendszereken történő tesztelése mellett egy új, saját fejlesztésű módszert is bemutattam.
Ez a gyűrűelektród kapacitásának mérésével teszi lehetővé a korongelektródról származó
termékek detektálását. A módszerrel a korongról származó azon termékek is kimutathatóvá válnak
a gyűrűn, melyek ott töltésátlépési reakcióba nem vihetők, a gyűrűelektród elektrokémiai kettősrétegének
tulajdonságait azonban befolyásolják. Ennek bemutatására a PEDOT reverzibilis redoxi-átalakulását
kísérő ionvándorlás követését választottam. A módszer ígéretesnek tűnik, azonban a fejlesztés
során számos megoldásra váró probléma is felmerült, melyeket a dolgozatban részletesen ismertettem.
Dolgozatom utolsó fejezetében egy olyan effektust vizsgáltam, amely gyakran megnehezíti az
RRDE mérések értelmezését: ez a két munkaelektród áramjelének elektromos áthallása. E munkám
során egy egyszerű redox rendszeren végzett kísérletek segítségével igazoltam a kutatócsoportban
kifejlesztett, az elektromos áthallások leírására is képes elméleti modell érvényességét.