A Keszthelyi-hegység és nyugati előterének szerkezetfejlődése, különös tekintettel a kréta deformációkra
Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék
geológus MSc
Keszthelyi-hegység
szerkezetföldtani elemzés
Abstract:
Szakdolgozatom célja a Keszthelyi-hegység és nyugati előterének (Zalai-medence északi része) szerkezetföldtani elemzése, különös tekintettel a területet a krétában ért gyűrődésre. Itt ugyanis a fő kompressziós szerkezetek É-D csapásúak, ami eltér a középhegységi szinklinális ÉK-DNy-i csapásától. Nem tisztázott, mi okozza kompressziós szerkezetek csapásváltását, a kompressziós fázisok számát és korát illetően is ellentétes vélemények láttak napvilágot (Tari 1994; Fodor 2010)
A Keszthelyi-hegységben felszínre bukkannak a felső-triász képződmények, így itt
lehetőség nyílt mezotektonikai adatok gyűjtésére. Ezek közül a legfontosabbak a karcos
vetők, melyekből Jacques Angelier programjának segítségével tudtam az egykori
feszültségmezőkre vonatkozóan pontos számításokat végezni. A Keszthelyi-hegység nagy
hátránya, hogy a késő-triász–késő-miocén üledékhézag miatt nehéz a fázisok közti
korbesorolás. Ezért itt meg próbáltam az egyes deformációs fázisok közt relatív sorrendet
felállítani, nagyrészt a gyűrődéshez való viszony alapján. A Zalai-medencében 3D szeizmikus
adatok alapján vizsgáltam a mezozoos aljzat szerkezeti felépítését. Itt teljesebb a rétegsor, így
kedvezőbb lehetőség nyílik a korbesorolásra. Eme terület hátránya, hogy vetőkarcok
hiányában csak becsülni lehet a töréses szerkezetek kinematikáját. Ebben a keszthelyihegységi
adatok nyújtanak segítséget. A két vizsgálati részterületet egy K-NY csapású
földtani szelvénnyel kötöttem össze (mellékletek).
Munkám során 12 deformációs fázist különítettem el. Ezek közül csak a legfontosabbakat
ismertetem röviden. Mindkét vizsgálati részterületen megjelennek idős, gyűrődés előtti ÉKDNy-
i extenziós feszültségmező (D2), melynek szerkezetei nagy hatással voltak a következő
gyűrődési fázisokra. Értelmezésem alapján a területet kétfázisú gyűrődés érte. A gyűrődés fő
szakasza a NyÉNy-KDK-i kompressziós (D3) feszültségmezőre tehető. Ezután megjelenik
egy (É)ÉNY-(D)DK-i kompressziós (D4) feszültségmező is, mely szelíd redőződéssel járt. A
felszíni, és szeizmikus adatok alapján megfigyelt rámpaantiklinálisok alapján kijelenthető,
hogy a térség gyűrődései flat-ramp-flat geometriájú rátolódásokhoz köthetőek. Alárendelten
vetőharapódzási redők (fault-propagation fold) is megjelennek. Ez jól összeegyeztethető Tari
(1994) modelljével, mely szerint a Dunántúli középhegységi Egység egy gyűrt-pikkelyes öv.
102
Szelvényemben a fő eltérés az eddigi modellektől (Tari 1994; Fodor 2010), hogy a fő
rátolódások nem mindig emelkednek a felszínre. A rátolódás gyakran felszín alatti felső
lenyesésben végződik el. Az elmozdulás ilyenkor kisebb rátolódások mentén oldódik fel,
melyek talpi lenyesése egybeesik a főrátolódás tetőlenyesésével. A D3 D4 szerkezeteket
diszkordánsan szenon üledékek fedik. A rátolódások egy része a szenon (D5) és a középsőmiocén
(D9) során normálvetőként reaktiválódott. A D6 fázishoz ÉK-DNy-i kompressziós
szerkezetek tartozhatnak, de ezek akár elcsavarodott D3 redők is lehetnek. Ezt a csapásváltást
valószínűleg, a lenyesésben jelentkező inhomogenitás okozza.