A Qin- és a Korai Han-korban, az egységes kínai birodalom kialakulása idején nagyszabású törvényhozási munkálatok folytak. A törvényekre vonatkozó terminológia nem volt teljesen egységes, de kezdett elkülönülni a fa, a lü és a ling jelentése. A törvényalkotás összetett folyamat volt: törvényhozó hatalommal egyedül a császár rendelkezett, s a végső szót mindig ő mondta ki, de a jogszabályok megfogalmazásában egyes hivatalnokok is fontos szerepet játszottak. A törvényalkalmazó hivatalnokok a gyakorlatban esetenként eltérhettek az írott törvényektől, s kialakult a bírósági gyakorlat intézménye. A törvényhozás hiányosságainak kiküszöbölésére alkalmazták az analógia módszerét.
