70/90 – Az archívum valósága és a múlt rekonstruálhatósága
Valóságos Könyvtár – Könyvtári Valóság IV.
Abstract:
Idén hetven éve indult hazánkban az egyetemi könyvtárosképzés intézményünkben, s idén kilencven
éve született Fodor András Kossuth-díjas költő, könyvtáros. A két történet két ponton bizonyosan
találkozik: Fodor András jelen volt a könyvtárosképzés indulásakor az első évfolyam hallgatójaként,
s életműve fél évszázaddal később jelen van a jelen informatikus könyvtáros hallgatóinak
életében, hiszen hálózati életműkiadása gyakorló projektként a képzési programjuk részévé vált.
Az életműkiadás indulásáról és kiteljesedéséről beszámoltunk korábban, a könyvtárosképzés
évfordulóját ünneplő konferencián illő és adekvát volna e két történet első összekapcsolódását
bemutatni, munkánk vonatkozó eredményeiről is beszámolni. Ám ez korántsem egyszerű feladat.
Mennyire teljes és bejárható a fennmaradt dokumentumokban jelenlévő múlt, mennyire
teljes egy archívum valósága? Növelhető-e utólag egy hetvenéves kép felbontása? Van-e jogunk
felülbírálni a hajdani szerkesztési alapelveket, alkotói koncepciót? Pótolják-e a hiányokat a feltárt
kapcsolódások, a hozzáadott információk, s milyen irányban bővítheti tudásunkat a digitális bölcsészet
eszköztára? Az utókor tájékoztatásához nélkülözhetetlen hamisítás-e a narráció, a történetmondás?
Pótolhatjuk-e azt a gyűjtemény prezentálásának más eszközeivel, csökkenthetjük-e
a látószögek torzítását?
Az előadás kitér a hálózati életműkiadás korlátaira és lehetőségeire, tanulságként a múlt
rekonstruálhatóságának határaira, s beszámol a hallgatók egymást követő nemzedékeinek közreműködésével
készülő projekt jelenlegi célkitűzéseiről és perspektíváiról.