Munkáshős – munkásfilm – munkásantropológia…
Absztrakt:
Számos kísérlet, melyek az irodalmi, filmi és más vizuális művészeti attrakciókban reprezentált „munkáshősök” idealizálására vállalkozva mintegy megteremtették „korunk hősét” az 1950–80-as évek során, szakmai viták tárgyává vált/válhatott a művészetpolitikai porondon. A húszas-harmincas évek moszkvai és berlini proletárkorszak osztályideológiájából származó esztétikai, ideológiai hősforgalmazás oka-indoka azonban szükségképpen megszűnt vagy visszaszorult a politikai rendszerváltás révén átalakult társadalmi struktúrakép szétmálladozása időszakában. Mi lett, mi maradt a modern mítoszok egyik korszakosan túltengő típusának utóélete, mivé lett a munkás mint „korunk hőse”, az osztályideológia „kalapácsos embere” utáni időszakban? Van-e még munkáshős, s ha nincs, ki vette át szerepét az élménytársadalmi időszakban, párhuzamosan milyen társadalmi mobilitási ideálkép jelenik meg a sodródó/feltörekvő/marginalizálódó kultúrafogyasztói szcénában, no meg aztán miként zajlik ez átalakulás kultúrpolitikai irányítása…?
