A zsidó szociális gondoskodás története Budapesten a két világháború között

Abstract

A dolgozat a két világháború közötti időszakban mutatja be a zsidó szociális gondoskodás intézményrendszerét, az ortodox és a neológ hitközség tevékenységét, illetve az ehhez kapcsolódó civil intézményhálózatot. Azért választottam ezt az időszakot, mert kíváncsi voltam, hogy az ekkor egyre erősödő politikai antiszemitizmus mellett, hogyan maradt fenn és hogyan fejlődött az a hitközséghez kötődő karitatív öngondoskodási forma, illetve testületi szociális gondoskodás, mely mellett egyre nyilvánvalóbban jelent meg az állami szociálpolitika. A dolgozat első fejezetében definiálom a szociális gondoskodás és a zsidó szociális gondoskodás fogalmát, elemzem a két világháború közötti állami szociálpolitikai intézkedéseket, bemutatom a budapesti zsidó lakosság szociális helyzetét. Ezt követően megfogalmazom azt a hat tézist, melyet a disszertáció folyamán igazolni fogok. A tézisek elsősorban az ortodox és a neológ zsidóság szociális gondoskodásának rendszerére, ennek céljaira, illetve ennek viszonyaira vonatkoznak, a többségi társadalom és egymás szociális intézkedéseit illetően. A második fejezetben bemutatom az ortodox hitközséget, és az ehhez kapcsolódó, egészségüggyel, oktatással, gyermekvédelemmel és szociális gondoskodással foglalkozó szervezeteket. Azért veszem sorra az oktatási és egészségügyi intézményeket is, mert ezek fontos szociális funkciókat láttak el: ingyenes gyógykezelésben részesítették a szegényeket, illetve támogatták a rászoruló diákokat. A harmadik fejezetben bemutatom a neológ hitközséget, és annak szociális intézkedéseit, továbbá ismertetem a hozzá kapcsolódó egészségügyi intézmények kiterjedt hálózatát, betekintést nyújtok a fogyatékkal élőkkel foglalkozó bentlakásos oktatási intézményrendszerbe, vázolom a gyermek- és ifjúságvédelemmel és a szociális étkeztetéssel, illetve segélyezéssel foglalkozó szervezetek széles intézményrendszerét. Itt is szociális funkcióik miatt érintem a nem közvetlenül szociális céllal létrejött intézményeket. A dolgozat zárasaként igazolom téziseimet, illetve elemzem az adott korban megfogalmazott kritikai észrevételeket, kétségbe vonom relevanciájukat. Remélem, hogy ezzel a munkával hozzájárulhatok a jelenleg a hitközségben, illetve az ahhoz kötődő civil szervezetekben dolgozó szociális munkások ismereteinek bővüléséhez. Bízom benne, hogy egy rég letűnt világ mozaikjain keresztül a laikus olvasó is bővebb ismereteket szerezhet az egyházi szociális gondoskodás történeti vetületeiről.