Az orrhangzósság objektív és szubjektív vizsgálatának összehasonlítása

Abstract

Szakdolgozatomat a következőképpen építettem fel: kezdetben összefoglaltam a velofaringeális inszufficiencia elméleti tudnivalóit, majd szűkítettem a kört a különböző típusú archasadékokra: etiológia, tünetek, megjelenési formák, gyakoriság. Ezt követően egy elméleti áttekintést készítettem a hangszínképek elemzéséről, és szakirodalmak alapján összegyűjtöttem az eddigi megfigyeléseket a nazalitás felismeréséről a spektogramokban. Témaválasztásom során a következő kérdésekre kerestem a választ: Az rhinophonia aperta tényét és mértékét meg lehet állapítani hangszínképes elemzésekkel? Vajon a hallás utáni szubjektív meglátásokat igazolja a hangszínképen kimutatott eredmény? Mennyire mondható objektív módszernek ez a fajta elemzés? Léteznek-e olyan elváltozások a normál hangszínképhez képest, amelyek csak az orrhangzósság miatt jönnek létre? Ha igen, ezek mutatnak valamilyen összefüggést egymással? A különböző eltérések esetében beszélhetünk hangzósajátosságokról vagy ezek teljes mértékben az egyéni sajátosságoknak betudható változások?