Antropogenezis: Az ember biológiai, szellemi és vallási dimenzióinak megjelenése
Absztrakt:
Az emberi öntudat prehisztorikus megjelenése két – egymással feszültségben álló – szempontból
írható le. Egyrészt, miközben az emberi társadalom része a bioszférának, kézenfekvőnek tűnik, hogy
az embert – különleges tudatossága és szellemi mivolta révén – a „létezők hierarchiájának” magasabb
szintjéhez kapcsoljuk, mint az állatokat és a növényeket. Ezt a besorolást indirekt módon támogatja,
hogy környezetünkhöz fűződő viszonyunk és társadalmi életünk kifejezetten a „relatív
antropocentrizmus” (lásd Bagyinszki & Mészáros, p. 35, 33. lábj.) logikája szerint
szerveződik: vagyis jogi, etikai és ontológiai összefüggésben megkülönböztetjük magunkat a többi
élőlénytől (Simon 2008). Másrészt azonban azt is látjuk, hogy természettudományos világképünk a
bioszféra dinamikus egységét feltételezi. Ez az anyagi egység – a növényi és állati élet empirikus sokrétűségével együtt – alapvető tény a számunkra. A kérdés az, hogy elméleti szinten mit kezdjünk e
két belátás feszültségével?
Gondolatmenetünk három lépésben halad előre. Először a hominizációval kapcsolatos
paleontológiai és evolúcióbiológiai ismeretanyagot tekintjük át a legkorszerűbb szaktudományos
ismeretek szintjén. Másodszor a kultúrtörténetileg megterhelt „lélek”, „szellem”, „tudat” szavainkkal
kapcsolatos fogalomzavart szeretnénk tisztázni, szorosan gondolatmenetünk összefüggésében. Karl
Rahnertől vesszük az inspirációt, aki az anyagtól a szellem felé vezető filogenetikai átmenetben, az
emberi tudat megjelenésében minden egyéb korlátozott értelemben vett emergencia-jelenségtől eltérő
radikális emergenciát („önfelülmúlást”) lát (vö. Bagyinszki & Mészáros 2018, pp. 147-164). Végül
Rahner szemléletében a hominizációs határsáv teológiai tárgyalásának lehetősége is benne rejlik,
amennyiben az embert Isten által megszólított lényként, az „Ige hallgatójaként” írhatjuk le. Rahner
gondolatmenetének e harmadik fázisát a jelen terjedelmi keretek között nem áll módunkban kibontani
– és ez a kitűzött célunk függvényében nem is feladatunk –, ezért csak röviden jelezzük a teológiai
továbbgondolás lehetőségeit. A teológiai antropológia ide kapcsolódó éles kérdéseiben jó eligazítást
ad a Nemzetközi Teológiai Bizottság 2004-ben nyilvánosságra hozott Communion and Stewardship.
Human Persons Created in the Image of God című dokumentuma (vö. Bagyinszki & Mészáros
2018, pp. 277-287).