Digitális bölcsészet a virtuális nemzeti könyvtárban
Date: 2018
Subject: virtual library
national library
digital philology
virtuális könyvtár
nemzeti könyvtár
digitális filológia
Digitális Bölcsészet
national library
digital philology
virtuális könyvtár
nemzeti könyvtár
digitális filológia
Digitális Bölcsészet
Abstract:
Egy virtuális nemzeti könyvtár tetszőleges példányszámban szétosztható az emberek
között. A sokszorosítás a hosszú távú megőrzés egyetlen útja, ha a történelemben
a szöveghordozók tartóssága úgy csökken, ahogy példányszámuk nő. A
megőrzésnek további feltétele, hogy az emberek használják is a rendelkezésükre
bocsátott nemzeti kultúrát. Olyan – a gyűjtemény bejárását megkönnyítő –
rendezéseket kell a felhasználók kezébe adni, amelyek nem a kiadásokat vagy
példányokat írják le, mint egy könyvtári katalógus, hanem a szövegeket. A
„digitális filológia” a hagyományos filológia rendezési elveit követi, amikor a
műveket nyilvántartja, kiadja és narratívába szervezi. A régi magyar versek
online nyilvántartása: 1994, az első online kritikai forráskiadás: 1994, az első
online, többforrású kritikai kiadás: 1998, az első online irodalomtörténet: 2006.
A napjainkban kialakult „digitális bölcsészet” részint a már korábban, gyakran
merőben más célból létrehozott digitális eszközök segítségével állapít meg új
összefüggéseket. Ezek olykor lényegesek, olykor nem. Az 1991-ben megjelent
A vers már előrevetítette az anyagismeretről lemondó, nem olvasó filológus
lehetőségét, melyre Franco Moretti is felhívja a figyelmet.
Abstract:
A virtual national library can be distributed among people in arbitrary
number of copies. Duplication is the only way of long-term preservation
since the last millenials have shown that the durability of text carriers
seems to have decreased as the number of copies have grown. Another
condition of long-term preservation is that people also use the national
cultural heritage to which they have access. This can be facilitated by
providing narratives (such as literary history), not solely texts. “Digital
philology” follows the classification principles of traditional philology
when registering, editing the works and contextualizing them in a narrative.
The first milestones of Hungarian digital philology: the repertory
of the early modern Hungarian poetry: 1994, the first online critical
edition: 1998, the first online Hungarian literary history: 2006. In recent
years digital humanities scholars have highlighted hitherto unknown
correlations and patterns in literary history thanks to these novel digital
editions as well. These correlations are sometimes relevant, sometimes
not. My book A vers (The Verse, 1991) foresaw the possibility of a “nonreading”
philologist who uses Franco Moretti’s distant reading method.
