Show simple item record

Author
dc.contributor.author
Polyák, Petra 
Availability Date
dc.date.accessioned
2018-06-28T08:48:32Z
Availability Date
dc.date.available
2018-06-28T08:48:32Z
Release
dc.date.issued
2017
uri
dc.identifier.uri
http://hdl.handle.net/10831/38374
Abstract
dc.description.abstract
A pártállam fegyelmezési mechanizmusainak markáns sajátossága volt a vétségek szankcionálásának irányított nyilvánossága. Ennek egyik leglátványosabb formája az ötvenes évek elején az üzemekben bevezetett társadalmi bírósági tárgyalások voltak, ahol elvben a vádlott közvetlen környezete, munkatársai közösen vitatták meg az elkövetett vétségeket, és határoztak szankcionálásukról. A társadalmi bíróságok nem tagolódtak a pártállam jogintézményei közé, megrendezésük elsősorban kettős nevelési célzattal bírt. Egyrészt megkísérelte a normasértőt társai előtti „bűnbánatra” késztetni. Másrészt példát statuált a közösség számára: egyértelművé tette, hogy mi minősül normaszegésnek és demonstrálta a szankciórendszer működését, hogy megakadályozza a hasonló magatartásformák elterjedését. Sőt, a véleménynyilvánítás és a nyílt szavazás révén, azaz az egyetértés nyilvános kifejezésének kényszerítésével, a közösséget a fegyelmezési mechanizmusok közvetlen működtetésébe is bevonta, felruházva a döntés felelősségével. A társadalmi bíróságok egyetemeken és főiskolákon való megjelenése egyenesen következett a felsőoktatás funkciójának szocialista értelmezéséből. A felsőoktatási intézmények ugyanis – akárcsak az üzemek – az ötéves terv részei voltak, olyan „munkahelynek” számítottak, ahol a diákok „munkája” a tanulás volt. A hatalom a hallgatók tanulmányi eredményét a szocializmus építésének kontextusában értelmezte. Az igazolatlan hiányzás, a bukás, de akár a jegyzetelés elmulasztása is a társadalmi‒politikai rendszer ellenségeként tüntethette fel elkövetőjét. Társadalmi bíróság elé elsősorban a tanulmányi jellegű vétségek, illetve az osztályidegen származás eltitkolásával összefüggő ügyek kerültek, s ezeken belül is főként azok az esetek, amelyekről a fegyelmi bizottságok feltételezték, hogy nyilvános kitárgyalásuk leghatékonyabban szolgálja a kívánt kettős nevelő hatást. A nyilvános tárgyalás a már lefolytatott eljárás megismétlését jelentette, nagyobb közönség előtt. A hagyományos fegyelmi tárgyaláshoz képest hozzáadott értéke elsősorban a közösség elítélő hozzászólásaiban rejlett. A tárgyalások lebonyolítói tudatosan törekedtek a véleménynyilvánítások kontrollálására. Pontosan kijelölték a jelenlévők számára az elkövetett vétség értelmezési kereteit, ugyanakkor bátorították a különvélemények megfogalmazását is, annak érdekében, hogy az ítéletet ellenzők hiányos ideológiai felkészültségét és „helytelen nézeteit” leleplezhessék. A társadalmi bírósági tárgyalásokon az oktatók és hallgatók számára a pártállam fegyelmezési mechanizmusai működésük közben váltak láthatóvá, melyeket a résztvevők egy része minden bizonnyal álságosnak érzékelhetett. Ha azonban nem akartak egy következő tárgyaláson maguk is a vádlottak padjára kerülni, különvéleményük kifejezésére elsősorban passzív eszközökkel élhettek. Ezeknek nyomai több tárgyalás dokumentációjában is fellelhetők, s arra utalnak, hogy a propagandisztikus ábrázolásokkal szemben a társadalmi bírósági tárgyalás nem egy közösségi önszabályozó intézmény, hanem a vélemények homogenizálását célzó nevelési színtér volt.hu_HU
Language
dc.language.iso
magyarhu_HU
Title
dc.title
Társadalmi bíróságok a felsőoktatásban az ötvenes évek elejénhu_HU
Version
dc.description.version
megjelent változathu_HU
Language
dc.language.rfc3066
hun
Rights
dc.rights.holder
ELTE BTK Történeti Kollégiumhu_HU
Rights
dc.rights.holder
szerzőhu_HU
Abstract in English
dc.description.abstracteng
The manipulated publicity of the retaliation system was one of the most prominent characteristics of the disciplinary mechanisms in the Hungarian one-party state. The most spectacular forms were the so-called ‘social courts’ in factories. Formally, these were not legal institutions, but an informal forum, where those who belonged to the immediate surroundings of the accused – first of all, his colleagues – discussed his delicts, and decided upon the appropriate sanctions. These ‘courts’, as social institutions, aimed at a double disciplinary effect. On the one hand, social courts tried to force repentance out of the accused in the very presence of his co-workers. On the other hand, it was a demonstration for the public: they made it evident what was considered deviant, they demonstrated the workings of the informal system of social sanctions, and aimed to prevent similar acts in the community. Moreover, by the implementation of the mechanisms of public deliverance and open voting, they made it inevitable for the community to be considered part of the ‘juridical’ process and thus somehow share responsibility for the verdict. The appearance of social courts in the system of higher education was an inevitable consequence of the communist interpretation of the functions of higher education in general. Similarly to the factories, the institutions of higher education formed part of the communist five-year plans, these institutions were therefore also considered ‘factories’, where the students’ ‘work’ was to learn. Thus, the students’ school records were interpreted within the context of the process of the building of socialism. Truancy, a failed class, or even neglecting taking notes could make the ‘delinquent’ seem as the enemy of the whole social-political system. Most of the cases brought to ‘social courts’ were academic misdemeanors or were related to the concealment of one’s class background (being ‘classalien’), especially if they were considered useful by the proctors to fulfil the aforementioned double-edged disciplinary aims. Public ‘social courts’ were basically the reproduction of formal legal processes carried out by official proctor committees, but in the presence of a much larger audience. Thus, the most important effect of this procedure came from the derogatory comments made by the members of the community, though public opinion was consciously controlled by the organizers of the trials. Though the interpretative context of the misdemeanors were precisely set beforehand for participants, the formulation of individual opinions was encouraged, so that ‘inappropriate sentiments’ and other ideological ‘faults’, as well as the identity of opinion leaders could be unveiled during the event. In ‘social courts’, the disciplinary mechanisms of the one-party state were shown in action. The events were probably considered by most participants as false, fake and untrue, but if they wanted to avoid being accused themselves, their opinion could only be expressed by indirect means, which could also be traced in the documents. This evidence supports the conclusion that the institution of ‘social courts’ was not self-regulatory, but a ‘disciplining theatre’ where opinions could be made homogeneous.hu_HU
Conference city
dc.description.city
Budapesthu_HU
Participation
dc.description.confpartytype
hazaihu_HU
Conference country
dc.description.country
Magyarországhu_HU
book author / editor
dc.identifier.bookauthors
Kovács Janka (ed.) ; Kökényessy Zsófia (ed.) ; Lászlófi Viola (ed.)hu_HU
Address Book
dc.identifier.booktitle
A normán innen és túl : Tanulmányok a Történeti Kollégium konferenciájának előadásaibólhu_HU
MTMT ID
dc.identifier.mtmt
3245388
Opac ID
dc.identifier.opac
http://opac.elte.hu/F?func=direct&doc_number=000944870
Last Page
dc.identifier.lpage
94hu_HU
First Page
dc.identifier.spage
79hu_HU
Place of publication
dc.publisher.place
Budapesthu_HU
access
dc.rights.access
hozzáférhetőhu_HU
Class
dc.type.genre
publikáció/alkotáshu_HU
Type
dc.type.resrep
tudományoshu_HU
Author
dc.contributor.inst
ELTE szervezeti egységen kívülihu_HU
Conference beginning
dc.date.confstartdate
2016-03-07
End Meeting
dc.date.confenddate
2016-03-08
Conference organizer organization
dc.contributor.org
ELTE BTK Történeti Kollégiumhu_HU
Rent
dc.publisher.name
ELTE BTK Történeti Kollégiumhu_HU
Type
dc.type.type
könyvfejezethu_HU
Release Date
dc.description.issuedate
2017hu_HU


Files in this item

Társadalmi bíróságok a felsőoktatásban az ötvenes évek elején
 

This item appears in the following Collection(s)

Show simple item record