A poláros fényszennyezés két új példája: a dunavirág (Ephoron virgo, Ephemeropetra) és a közönséges szitakötő (Sympetrum vulgatum, Odonata) polarizációs megtévesztődése

Abstract

Éjszakai sétát téve a város utcáin, gyakran megfigyelhetjük, amint utcai lámpák, kivilágított épületek lámpái körül rovarok rajzanak, kör-körös repülést végezve a fényforrás körül. E rovarok annyira a fényforrás hatása alá kerülhetnek, hogy önszántukból képtelenek elhagyni a világító objektumot, amely ezzel befolyásolja és megváltoztatja ezen állatok természetes viselkedését. Ez a jelenség is egy példája a hagyományos értelemben vett ökológiai fényszennyezésnek. Ökológiai fényszennyezést válthatnak ki a mesterséges vakító fények, a fokozatosan erősödő kivilágítás és a megvilágítás ideiglenes, váratlan ingadozásai. Forrásai lehetnek például az utcai és biztonsági lámpák, járművek, halászhajók, tengeri kőolaj- és földgázplatformok, mélytengeri búvárhajók fényei, a települések fölötti éjjeli égbolt világítása, és a megvilágított építményekről visszaverődő fény. A mesterséges éjszakai fények elsődleges hatása, hogy a sötét környezethez képest nagyobb intenzitásuk miatt vonzzák, vagy taszítják az állatokat. E jelenség a pozitív vagy negatív fototaxis, amit a mesterséges fény erőssége és/vagy színe okoz.