A 137CS kimutathatósága Pest megyei talajmintákban

Abstract

Pest megye területére vonatkozó gammaspektroszkópiai vizsgálatokon alapuló radontérkép adatbázisának feldolgozása közben - amely 31 talajfúrás alapján készül - figyeltünk fel arra, hogy néhány talajszelvény felső rétegeiben megtalálható a cézium 137-es tömegszámú izotópja. E radioaktív izotóp az 1945 és 1980 között zajló légköri atomfegyver kísérletekből illetve az 1986. április 26-án az ukrajnai Csernobil és Pripjaty városok melletti atomerőmű-balesetből származhat, ahogyan azt számos, más területen (pl. Fehéroroszország, Skandinávia, Ausztria, Svájc) (Ivanova et al., 1997, Riesen, 1998, Dubois and Bossew, 2003, Almgren and Isaksson, 2006, Persson, 2008,) történt vizsgálat megállapította. Ennek oka, hogy a baleset és a robbantások következményeként az aeroszolokra és a csapadékra kiülepedő radioaktív izotópok – köztük az emberre nézve veszélyes, hosszú élettartamú radionuklidok (pl. 137Cs és 90Sr) – a légkörben vándoroltak és kiülepedtek. Dolgozatunkban a 30 év felezési idejű 137Cs izotóp pest megyei eloszlását összesítettük 1992-ben gyűjtött talajfúrások felső rétegeinek (általában 30 cm és 60 cm) gammaspektroszkópiai elemzése alapján. A feldolgozás során két talajfúrás felső rétegében (30 cm) az átlagos 2-3 Bq/kg értékhez képest nagyobb - 12-32 Bq/kg - aktivitást mértünk a Budai-hegység DNy-i lábánál. E fúrások környezetében egy új fúrást mélyítettünk. Az itt gyűjtött nagyobb mennyiségű minta lehetővé tette, hogy részletes talajtani, fizikai és geokémiai vizsgálatokat végezzünk. Célunk a külföldi tapasztalatokhoz hasonló (Zygmunt et al., 1997, Filep, 1999) összefüggést keresni a cézium mélység szerinti eloszlása és a talajtani jellemzők (agyagásvány-, szervesanyagtartalom, szemcseméret) között.