Feminista tudománykritika, ismeretelmélet és tudományfilozófia
Date: 2004
Subject: tudománytörténet
tudományfilozófia
feminizmus
Tudományfilozófiai TDK
TDK dolgozat
Tudománytörténet és Tudományfilozófia TDK
tudományfilozófia
feminizmus
Tudományfilozófiai TDK
TDK dolgozat
Tudománytörténet és Tudományfilozófia TDK
Abstract:
A feminizmus a nők elnyomásának megszüntetésére irányuló társadalmi mozgalom, amely azonban bizonyos nézetek összességét is feltételezi. Acsády Judit ezeket a következőképpen foglalja össze:
„1) Nemek szerint megosztott társadalmakban élünk. A megosztottság a nemekhez rendelt különböző szerepekben és az ezekre épülő eltérő társadalmi pozícióban jelenik meg. A megosztottság jelenlegi formája a férfiak nők feletti dominanciáját, a nők hátrányos helyzetét eredményezi.
2) A társadalom nemek szerinti megosztása nem a biológiai sajátosságokra épül, illetve nem magyarázható a két nem közti biológiai eltéréssel. A nemek eltérő társadalmi pozíciójának gyökere a kultúrában keresendő, amely társadalomtól, kortól függő formában az egyenlőtlenségek fenntartását segíti elő.
3) A társadalmi egyenlőtlenségeket, vagyis a férfiak előnyös helyzetét fenntartó rendszer nem jó, mert a rendszer nem a két nem közti biológiai különbségek egyenes folyománya, megváltoztatható és megváltoztatandó.” [Acsády, 1996, p. 456. kiemelés az eredetiben]
A nőmozgalom európai és egyesült államokbeli történetén belül – utalva annak időben változó intenzitására – három főbb szakaszt szokás megkülönböztetni. Az első hullám a 19. sz. közepén kezdődött, és az első világháború környékén zárult; célja az alapvető politikai jogok megszerzése volt (választójogi küzdelmek). A ’60-as, ’70-es években zajló – az elméletalkotás mellett egy erőteljes társadalmi mozgalmat is jelentő – második hullám gondolkodói felismerték, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségeket pusztán jogi eszközökkel nem lehet megszüntetni, lévén azok a társadalom szerkezetének, a kultúra tartalmának és az egyéni tudatnak szerves részei. A nemek egyenlőségének formális akadályai helyett figyelmük a nők társadalmi elnyomására és kulturális leértékelésére irányult. A ’90-es évek elejétől kibontakozó harmadik hullám a posztkolonialista és posztmodern diskurzusok hatására kritizálni kezdte a második hullám elméleteinek esszencialista nőfelfogását, és a nők közötti különbségeket figyelembe véve dekonstruálta a nő fogalmát.