Nyomozás felügyelet, középpontban a nyomozási határidőkkel

Abstract

A „büntetőeljárásban a nyomozó hatóság nem lehet más, mint az ügyész kinyújtott karja”. A nyomozó hatóság önállón folytatott nyomozása felett az előbbi megállapítás a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) szerinti nyomozás felügyelet keretében érvényesül. Ennek lényege alapján az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság a Be. rendelkezéseit megtartva végezze a nyomozást, illetve, hogy az eljárásban részt vevő személyek a jogaikat érvényesíthessék. Ennek keretében, a Be. 28. § (4) bekezdése alapján az ügyészt számos jogosítvány illeti meg, így például nyomozást vagy feljelentés kiegészítést rendelhet el, melynek lefolytatásával a nyomozó hatóságot bízhatja meg, betekinthet a nyomozás irataiba, jelen lehet a nyomozási cselekményeknél, elbírálja a nyomozás során előterjesztett panaszokat. Az ügyész egyrészt tehát a nyomozás törvényessége felett őrködik, másrészt viszont az iratokba való betekintés révén a nyomozás irányával kapcsolatos rendelkezéseket is tehet. Folyamatban lévő nyomozás során az iratokba való betekintés, – például előterjesztett panasz vagy nyomozó hatósági állásfoglalás kérés hiányában – leginkább a nyomozás határidejének meghosszabbításával kapcsolatban, az arra irányuló nyomozó hatósági előterjesztés alapján lehetséges. Ez adja ezért a nyomozási határidő jogintézményének a jelentőségét a nyomozó hatóság és az ügyész oldaláról nézve. De vajon meddig is tart, illetve tarthat egy nyomozás? Ha a határidőktől elvonatkoztatunk, nyilvánvalóan addig, amíg sikerül kideríteni, hogy mi történt, illetve amíg reális esély van arra, hogy sikerül ezt a tervezett és végrehajtott intézkedések eredményeként beszerzett bizonyítási eszközök révén megtudni. Ha ebből indulunk ki, egy nyomozás akkor lehet eredményes – a nyomozó hatóság és az ügyész szempontjából –, ha gyorsan, szakszerűen és törvényesen végzik el azt. Dolgozatomban a nyomozás határidejének szabályozását tekintem át, körbejárva annak indokait, rövid történetét, hatályos rendszerét, az azzal kapcsolatos aggályokat, valamint a lehetséges szabályozási modelleket.